Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 79 összeütközés esete bármely irányban felmerülhessen, eló'feltételét képezi az ügynek azonossága és több hatóságnak a hatáskör vagy az ügy érdemében hozott határozata. Ez a feltétel ebben az esetben hiányzik. A kaposvári kir. pénzügyigazgatóság erre a bizonyítási eljárás keresztülvitelét 33,996/1908. sz. végzésével megtagadta és egyidejűleg az összes^ iratokat a hatásköri bírósághoz felterjesztette. Kérelme arra irányult, hogy a hatásköri bíróság mondja kí, hogy a pécsi kir. törvényszéknek nincs joga az elrendelt bizonyítási eljárás teljesítését követelni és hogy csak a bűnösség kérdésében vagyis abban a kérdésben rendelhet el bizonyítási eljárást, ha szükségét látja, hogy bejelentette-e K. D. a jogügyletet illetékkiszabás végett vagy sem ? A hatásköri bíróság tárgyalást tűzött ki, a pénzügyigazgatóság azonban a bejelentését visszavonta és a bíróság 1908. évi november hó 9 én 1908. Hb. 45. sz. a. hozott határozatával*" az Ügyrend 86. §-a értelmében a tárgyalási határnapot hatályonkívül helyezte és az iratokat elintézés nélkül a pénzügyigazgatóságnak visszaküldötte. Időközben a pécsi kir. törvényszék, mint büntetőbíróság, 1910. évi szeptember hó 26-án 7148'910. sz. a. hozott ítéletével K. D. takarékpénztári vezérigazgatót az ellene a bélyeg és illetékügyi szabályok bivatalos összeállításának 112. §-a pontjába ütköző és a 114. §. 2. p. szerint büntetendő illetékjövedéki kihágás miatt emelt vád és következmények terhe alól felmentette, mert a bélyeg- és illetékügyi szabályok hivatalos összeállításának 123. §. b) p. értelmében ebben sz esetben a bejelentést a kir törvényszék vádlott ellenében csupán abból az okból, hogy a kir. közjegyzőt terhelő bejelentési kötelezettség teljesítéséről a maga részérói nem gondoskodott, a kir. kincstár megkárosítására irányuló szándékot megállapíthatónak nem tartotta. A pécsi kir. Ítélőtábla 1910. évi december hó 21-én 2305/1910. B. sz. a. hozott ítéletével a törvényszék ítéletét helybenhagyta és indokaiban kimondotta, hogy «a vádlott szándéka nem az ingatlanok megvételére, hanem az ingatlanok parcellázásának financirozására illetve a megbízó J. I. nevében parcellánként leendő eladására irányult s következéskép, ha a meghatalmazási szerződést illetékkiszabás céljából az adóhivatalnak be mutatta, ezzel nem az államkincstár megrövidítését célozta». Nem változtathat a kihágással vádolt helyzetén az a körülmény, hogy a kir. közigazgatási bíróság időközben az ügyletet illetékkötelesnek mondotta ki, mert ahhoz, hogy jövedéki kihágás létesüljön, még a feltétlenül illetékköteles Jogügyleteknél is elengedhetetlen kellék, hogy ez a jogügylet a kincstár megkárosítására irányuló szándékkal hozattassék létre, azt pedig, hogy ez a bűnözési szándék az ügylet megkötésénél valamelyik fél részéről fenn* L. a II. kötet 83. lapján 44. sz. a.