Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 73 i. §-ának 2. bekezdése szerint ezen törvény alá csak azon cselédek tartoznak, akik egy havi időtartamon át bizonyos háztartási vagy gazdasági szolgálatok teljesítésére bérért kötelezik magukat, de munkájokat nem napibér mellett teljesítik. Ugyanezen törvény 115. §-át a mezei munkásokra és napszámosokra nézve az 1898: II. tc. 78. §-a hatályon kívül helyezte ; azonban még abban sem állapodott meg teljesen a gyakorlat, hogy az 1876: XIII. tc. alá tartozó belső házicselédeknek a hátralékos időre járó bérkövetelése cselédbérkövetelésnek avagy kártérítés iránti igénynek tekintendő-e ? Annál kevésbé volt tehát panaszosok követelése ugyanezen törvény 119. §-a alapján elbirálható. Felperesek a hatásköri biróságnál a hatásköri összeütközést bejelentették. II. Sz. A. és társai 1911. Hb. 14/5. sz. a. beadott nyilatkozatukban azt kérték, hogy a rendes bíróság hatásköre állapíttassák meg. III. A panasz, illetve kereset jogalapját nem a felek által abban használt jogi kifejezések, hanem az abban előadott tényállás helyes jogi minősítése szerint kell elbírálni. A fentebb előadott tényállásból kitetszőleg azonban Sz. A. és társai keresete nem kártérítésre irányul, hanem részint szerződésileg biztosított munkanapokra kikötött bérre, részint pedig megszolgált munkabérre oly alapon, hogy B. és V. vasútépítési vállalkozó cég őket a szerződés tartama alatt jogtalanul elbocsátotta. Ebben az esetben tehát a vizimunkálatoknál, az út- és vasútépítésnél alkalmazott napszámosokról és munkásokról szóló 1899: XLI. tc.-nek 23. §. d) pontja alapján azt panaszolják, hogy a B. és V. vasútépítési vállalkozó cég velők szemben a szerződés megállapodásait meg nem tartotta s így az idézett törvény 24. §. 2. pontja értelmében a vasútépítési vállalkozó cég mint munkaadó annyi munkabért köteles fizetni, a mennyi a szerződésben megjelölt egész munkaidő után járt volna. Az idézett törvény 36. §-a szerint mindazokra az ügyekre nézve, melyek a jelen törvény szerint hatósági intézkedést igényelnek, ideértve a kihágási ügyekben való büntető bíráskodást s az egyénenként 100 koronát meg nem haladó kárkövetelések elbírálását is, az 1898: II. tc. 72. §-ában megjelölt hatóságok illetékesek, azzal a különbséggel, hogy a