Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

58 HATÁSKÖRI BIRÓ ÁGI HATÁROZATOK. A kir. járásbíróság 1910 november hó 16-án 1910. Sp. I. 292/3- sz. a. hozott ítéletével Cz. K.-t kötelezte, hogy az ellene a monostorapátit elöljáróság által árverésen eladott és felperes által megvett egy darab kocsit természetben adja ki. A járásbíróságnak ebben az ügyben hozott Ítélete jogerős és az azt végrehajtás foganatosítása végett a monostorapátii körjegyzőnek kiadta. A körjegyző a kir. járásbíróságtól a karhatalom kirendelését kérte. A tapolczai Arzr. járásbíróság I9IO december hó 13-án 1910. V. 581 2. sz. a. hozott végzésével értesítette Monostorapáti község elöljáróságát, hogy amennyiben a végrehajtás foganatosításához karhatalom kirendelése válna szükségessé, ez iránt forduljon az illetékes közigazgatási hatósághoz. A községi elöljáróság ezután megidézte Cz. K.-t és felhívta, hogy a kocsit adja ki; nevezett azt megtagadta; erről jegyzőkönyvet felvettek és a tapolczai járás főszolgabírójától a karhatalom kirendelését kérték. A főszolgabíró 1911. évi január hó 2-án 7129/1910. sz. a. hozott véghatározatával a kérelemnek hatáskör hiánya miatt helyt nem adott, miután semmiféle törvény vagy rendelet nem intézkedik a tekintetben, hogy a kir. bíróság ítéletének végrehajtását közigazgatási hatóság tartozik eszközölni, sőt az országos gyakorlat az, hogy polgári bíróság ítéleteit maga az ítélkező biróság hajta végre. Ezen hatóság csendőri karhatalmat nem rendelhet ki, még azon indokból sem, hogy a tapolczai kir. járásbíróság az ítélet végrehajtásával a monostorapátii jegyzőt (közigazgatási közeget) bízta meg, mert ő ebben az esetben nem mint közigazgatási hatóság, hanem mint kir. bírósági megbízott szerepel. II. A m. kir. igazságügyminiszter 191 r. J. 738. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes biróság hatáskörébe tartozik. III. Előrebocsátásával annak, hogy a szóban forgó esetben nem karhatalom kirendeléséről, (1896. évi 6707. eln. sz. honvédelmi miniszteri rendelet) hanem a csendőrségi segédlet igénybevételéről van szó, a felmerült hatásköri jogvitát a hatásköri biróság a rendelkező rész értelmében a rendes biróság hatáskörének megállapításával döntötte el azért; mert a csendőrségi segédletet, ha nem közvetlenül maga az eljáró hatósági közeg veszi igénybe, a csendőrségi utasítás 4., 21., 23., 24. és 31. §§-aiban foglaltaknak értelméhez képest az a hatóság igényelheti, amelynek eljárása érdekében a