Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 41 a céhen kívül nyert volna mesteri képesítést, az erre vonatkozó szabadalomlevélnek valahol nyomának kellene lenni. Az a körülmény, hogy a kéményseprő városi alkalmazott volt és a dijak a város pénztárába fizettettek, ez csak azt igazolja, hogy a város ezt az eljárást célszerűbbnek tartotta és valószínűleg a kémény seprőmester kívánsága is volt. Az iSög-iki iparrendtartás 138. §. értelmében az iparjogosítvány elveszte esetében a tulajdonos nem veszíti el a reáljogot s csak annak gyakorlása nyugszik a jog elidegenítéséig; a jogutód ismét megkapja a jogot teljes épségében. Ha tehát a jogszabályok az iparűzési jog elveszte esetében is védelmet nyújtanak a vagyoni alkatrészt képező reáljognak, annál inkább kell ezt az elvet ott alkalmazni, ahol a jog megszűnése nem a hatóság által való megfosztás vagy lemondás folytán keletkezett, hanem ahol a jogosult jogát a hatóság törvény ellenes intézkedése következtében nem gyakorolhatta. Ez okokból és mert igazolva van, hogy a G.-család 1790 augusztus 18-tól—1887-ig a reáljogot gyakorolta, igazolt örököse részére az iparigazolvány kiadását el kellett rendelni. Ugyané határozatban kimondotta a miniszter azt is, hogy a kéményseprési reáljog el vagy el nem ismerése iparügyet képez és e tekintetben határozni csupán az 1884: XVII. tc. 166. §-ban felsorolt iparhatóságok illetékesek; a közigazgatási bizottság azonban az iparhatóságok közé nem tartozik, minélfogva a közigazgatási bizottság véghatározatának e tekintetben joghatály nem tulajdonítható. Minthogy végül Igló város jelenleg érvényben levő kéményseprési ipari szabályrendeletének 2- §-a szerint a kéményseprőmestert a városi képviselőtestület választja, amely rendelkezés ellentétben áll az 1884: XVII. tc. 20. §-ban foglalt ama határozmánnyal, melynek értelmében a kéményseprési ipar gyakorlására szóló iparengedélyt az iparhatóság adja és ahhoz a városi képviselőtestület által történt megválasztás sem nem szükséges, sem meg nem engedhető, felhívta a miniszter a vármegye közönségét arra is, hogy Igló város képviselőtestületét utasítsa, miszerint a szóban levő szabályrendeletének említett rendelkezését módosítsa s a módosított szabályrendeletet s a netán beadott felebbezéseket a vái'megye alispánja útján hozzá terjessze fel. Szepes vármegye alispánja 1910. évi január hó 17-én 500/1910. alisp. sz. a. kelt határozatával a kereskedelemügyi m. kir. miniszter határozatát Igló város tanácsával további eljárás végett közölte és felhívta, hogy G. A. igazolt örököseinek a kéményseprési iparüzlet gyakorlására vonatkozó iparengedélyt kérelemre azonnal adja ki és intézkedjék, hogy a város a kéményseprési szabályrendelet 2. §-át megfelelően módosítsa. Igló város a belügyminiszterhez címzett felebbezést és egyidejűleg a kir. közigazgatási bírósághoz panaszt adott be.