Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 27 A pénzilgyminister a bíróság hatásköre ellen kifogást emelt és kifogásának indoka lényegileg az, hogy az 1896 : XXVI. tc. 83. §. értelmében a ministereknek ama határozata ellen van a közigazgatási bíróság előtt való eljárásnak helye, mellyel az állami tisztviseló'knek az 1893. évi IV. tc. szerint járó illetményekre való igényükből eredő kérdések felett dönt; a panaszlónak az az illetménye pedig, amelyre nézve az igény vitássá vált, nem e törvényen, hanem az 1889. évi XXVIII. tc.-en, illetve az 1886. évi XXIII. te. 4. §-án alapul. A kir. közigazgatási bíróság 1908. évi október hó 13-án 5732/1908. K. sz. a. hozott végzésével a panasz tárgyában hatáskörének fennforgását megállapította. A megokolás szerint az 1886 : XXIII. tc. 4. §-a, mely az 1889 : XXVIII. tc. 33. §-nak rendelkezéséhez képest a pénzügyigazgatóságoknak alárendelt hivatalok személyzetének, tehát a panaszlónak fegyelmi ügyében is alkalmazandó, azt rendeli, hogy a felfüggesztett tisztviselő a felfüggesztés tartamára a lakpénz illetőségén felül, fizetésének egyharmad részéig terjedő és feléig felemelhető ellátásban részesítendő. A felfüggesztett tisztviselőnek lakpénzigényét tehát ez a törvény csorbítatlanul fenntartja, a lakpénzhez való igényt pedig az állami tisztviselőknek az 1893: IV. tc. 4. §-ának b) p. adja és így nyilvánvaló, hogy ez az igény a felfüggesztett tisztviselőnél is az 1896 : XXVI. tc. 83. §-a szerint birói oltalom alá helyeztetett. De nem lehet megtagadni ezt az oltalmat az 1886 : XXIII. tc 4. §ban ellátásnak nevezett illetmény igénytől sem; a fizetés egyharmad részében feltétlenül biztosított ez az illetmény természetét tekintve, fizetés, melyhez való igényt ugyancsak az 1893 : IV. tc. 4. §-a adja ; az 1886. évi törvény idézett rendelkezése pedig nem egyéb, mint az igényelhető összegnek a felfüggesztés tartamára korlátolt mértékben való meghatározása. Az pedig vitán felül áll és az 1904 : I. tc. alapján engedélyezett személyi pótlékok kérdésében felmerülő ügyekben állandóan kifejezést nyer, hogy a bíróságnak az 1896: XXVI. tc. 83. §-a szerint való hatásköre szempontjából nem az az irányadó, hogy az illetmény összege mely törvényben vagy egyéb törvényes rendelkezésben van megszabva, hanem az az irányadó, hogy az illetmény oly természetű illetmény-e, milyenhez való igényt az 1893 : IV. tc. adja. Végül nem lehetne a bíróság hatásköre ellen indokot meríteni abból a körülményből sem, hogy az 1886 : XXIII. tc. 4. §-a, midőn egyfelől a fizetés egyharmad részét a felfüggesztés tartamára feltétlenül biztosítja, másfelől megengedi, hogy az ellátás a fizetés feléig felemeltessék; hogy tehát ekkép az ellátás mértékének megállapítását a törvény az igazgatási hatóságra bízza. Nem lehet pedig indokolt ebből a körülményből azért, mert olyan adott esetben, midőn az illetmény mértéke volna vitás, a bíróság csak azt vizsgálja, hogy a tisztviselőnek az az illetményigénye nem szenved-e sérelmet, amelyet a törvény neki feltétlenül biztosít.