Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára IV. kötet 1911 (Budapest, 1912)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 9 szánva; ezek szerint a vasút céljaira szolgáló határfáknak az elvitele nem a közigazgatási hatóság hatáskörébe, hanem a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt jogellenes cselekmény. A kézdivásárhelyi kir. járásbíróságnál az ügyészségi megbízott azt indítványozta, hogy a hatáskör megállapíthatása végett a feljelentő szólíttassék fel annak a bejelentésére, hogy a panaszbeli határjel kiásása és az elszántott föld elfoglalása által szenvedett kárát mily összegre teszi. A panaszos erre bejelentette, hogy a határjel kiásása és a földterület elszántása a vasúttársaságnak lényegesebb anyagi kárt nem okozott ; pénzbeli kártérítést nem kiván, ellenben kérte, hogy a terhelt a Btk. 418, illetve 421. §-ai alapján büntettessék meg; újabb felhívásra pedig bejelentette, hogy a határkaró helyreállítási költsége 1 kor; a tettes kipuhatolására kiküldött őr, valamint a helyettesének napibére 4 K összesen tehát 5 K költsége merült fel. A kir. járásbíróság ezután 1910. évi április hó 19-én 1910. B. 216/3. sz. a. hozott végzésével az ügyészségi megbízott indítványát elfogadva, az ügyet a főszolgabíróhoz tette át, mert az 1894 '• XII. tc. 93. §-ának b) pontja szerint: aki magán határ- és tilalmi jeleket jogosulatlanul szándékosan megsemmisít, elvisz, más helyre áttesz, megrongál vagy kiás, mezőrendőri kihágást követ el és ugyanezen törvény 97. §-a szerint a 93. §-ban felsorolt cselekmények felett, ha a kár 60 K-án alul van, a kihágás elbírálására a mezőrendőri törvény szerint illetékes hatóság, vagyis a 103. §. szerint a főszolgabírói hivatal ítél, s mert a kár értéke 5 koronát meg nem halad, a kiásott határkaró pedig magántilalmi jel. II. A m. kir. igazságügyminiszter 1911. J. 89. sz. a kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. III. Ezek előrebocsátása után, tekintve, hogy az 1894: XII. tc. csak azokat a cselekményeket minősíti mezőrendőri kihágásnak, melyek a mezőgazdaság céljaira rendelt területeken és dolgokon követtetnek el, a vasúthoz tartozó területet és ennek megállapítására vagy védelmére szolgáló határjeleket vagy tilalmi táblákat pedig a mezőgazdaság céljaira rendeltnek tekinteni átalában véve nem lehet, ezért a vasúti határkaró eltávolítása vagy rongálása az 1894: XII. tc. 93. §-ában foglalt meghatározások egyike és így különösen annak b) pontja alá sem vonható; hanem az eset körülményeihez képest csakis a Btk. XXXIX. fejezetében vagy esetleg a Btk. 333., 407., 421. §§-ai avagy a Kbtk. 127. §-ában