Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 237 összeg és jár. iránt sommás pert indított azon az alapon, hogy utóbbi lúdjai a belsó'ségi kaszálóján egy terű szénára való füvet legázoltak. Alperes pergátló kifogást emelt; felperes ennek elutasítását kérte, mert ubelsőségrőb) van szó. A kir. járásbíróság 1909. évi október bó 21-én 1909. Sp. 917. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert az 1894:XII. tc. 103., illetve 95. §-a értelmében az ügy a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. T. P. ezután panaszát a gyergyótölgyesi járás főszolgabírójához adta be. A főszolgabíró 1910. évi február hó 18-án 148. kih. sz. a. hozott végzésével panaszost mezei kár megtérítése iránti keresetével magánjogi útra utasította, mert az 1894: XII. tc. 113. §-a szerint a kár annak a megtörténtétől számított hat hónap alatt érvényesíthető. Hogy mikor történt a kár, az a panaszból ki nem tűnik. Ezen felül becslési jegyzőkönyv nélkül, mivel nem kárdíj kéretik, az ügyet a közigazgatási hatóság nem tárgyalhatja. A magánjogi útra való utasítás azért is volt kimondandó, mert a 9809 1897. F. M. döntés szerint magánvádra üldözendő mezőrendőri kihágás esetében, ha károsult vádlott megbüntetését nem kívánja, sem a kár, sem a bűnösség kérdésében a közigazgatási hatóság nem határozhat. T. P. ezután keresetét ismét a gyergyószentmiklósí kir. járásbíróságnál adta be. Alperes pergátló kifogást emelt; hivatkozott az előbbi perre ; felperes pedig a főszolgabíró határozatát csatolta be. A kir. járásbíróság megállapította, hogy a két perbeli követelés azonos és 1910. évi július hó 8-án 1910. Sp. 452/6. sz. a. hozott végzésével a felmerült hatásköri összeütközés következtében az eljárást felfüggesztette és az iratokat a hatásköri bírósághoz való felterjesztés végett a főszolgabíróhoz tette át. II. Az eljárás adataiból nevezetesen a T. P. felperes képviselője részéről a gyergyószentmiklósi kir. járásbíróság nál első ízben beadott keresetnek 1909. évi október hó 21-én megtartott tárgyalása alkalmával tett nyilatkozatból, valamint a nevezett kir. járásbíróságnál másodízben beadott kereset tartalmából megállapítható, hogy a felperes által követelt 41 K kár Sz. T. V. alperes libáinak felügyelet nélkül hagyásából származott. Ezek szerint a jelen esetben az 1894. évi XII. tc. 95.