Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 99 és erdőművelés tekintetében előállott és rendes becslési eljárás alapján kétséget kizáró módon megállapítható «valóságos» kárra és haszonveszteségre vonatkozik; már pedig a panaszos beadványában ily határozottan megállapítható mezőgazdasági, illetve erdőművelési kár említve nincs. Köztudomás és természeti sajátságuk szerint a vadak állandóan vándorolnak és így a hatóság nem tudja megállapítani, hogy be nem kerített területen egy vagy más időben hány darab ilyen vagy amolyan vad ütött tanyát, még kevésbbé azt, hogy abból — jó puskás vadászt véve zsinórmértékül — bizonyos idő alatt hány darab kerülhetett volna terítékre s így az elejteni remélt vadak értéke hatóságilag meg nem állapítható és panaszosnak jogosnak vélt kárkövetelése esetleg csak birói úton érvényesíthető. Heves vármegye alispánja 1909. évi szeptember hó 22-én 14,899. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabíró véghatározatát indokainál fogva helybenhagyta és kimondotta, hogy a panasz, mint magánjogi természetű ügy, csakis a rendes birói úton bírálható el, mert az 1895: XXXIX. tc. 13. §-a egyáltalán nem vonatkozik a vadállományban történő kártételre, hanem kizárólag csak a mezőgazdasági és erdőművelés alatt álló földekre s ezek termékeire és az ezekben okozott kár megtérítésére. Dr. T. Gy., a demjéni vadásztársaság elnöke, ezután a panasszal egyező keresetét az egri kir. járásbíróságnál adta be és alperesek gyanánt a cs. és kir. katonai kincstárt és a m. kir. honvédelmi kincstárt jelölte meg. Alperesek pergátló kifogással éltek, mert az 1895 : XXXIX. tc. 13. §. és ennek értelmében alkalmazandó 1879 : XXXVI. tc. 20. §. rendelkezése szerint a keresetben érvényesített kárkövetelés megállapítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Felperes kérte a pergátló kifogás elvetését és becsatolta a főszolgabíró és alispán határozatát. A kir. járásbíróság JQOQ. évi november hó 24-én 1909. Sp. III. 270/2. sz. a. hozott végzésével 'alperesek pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert — eltekintve alpereseknek ama védekezésétől, hogy a kérdéses közigazgatási határozatokkal szemben a végső fórum (miniszter) határozata ki nem eszközöltetvén, ezen határozatok a hatáskör kérdésénél irányadók nem lehetnek — a bíróság a hatáskörének hiányát az 1895 : XXXIX. tc. 13. §-a alapján látja fennforogni, mely törvényhely kétséget kizáró felsorolása szerint a keresetben érvényesíteni kívánt kár megállapítására a hatáskört kizárólag közigazgatási hatóságra ruházza. Kétséget nem szenvedhet ugyanis, hogy a keresetben érvényesített kár mezőgazdasági vagy erdőművelés alá eső földterületeken okozott kártételre van alapítva és azon kár is szakértői becsű útján éppen