Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 93 Baranya vármegye alispánja 1909. "évi szeptember hó 30-án 14300. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabíró végzését helybenhagyta, annyival is inkább, mert amennyiben a szóban forgó munkát panaszos a szükséges ipari képesítés és igazolvány nélkül végezte is, ez a körülmény a végzett munkálatok ipari természetét meg nem szünteti; vitás ipari ügyekben pedig az 1884: XVII. tc. 176. §. értelmében csak abban az esetben van hivatva a közigazgatási hatóság eljárni, ha azok az iparosok és segédeik, tanoncaik, vagy munkásaik között merülnek fel. Egyidejűleg tekintettel arra, hogy az 1884 : XVH. tc. 156. §-ba ütköző kihágás elkövetésének látszata forog fenn, utasította a főszolgabírót, hogy R. M. ellen a megtorló eljárást indítsa meg. R. M. felebbezett és ebben előadta, hogy F. őt mint napszámost fogadta fel és tőle mást, mint napszámosmunkát nem várhatott és ha reá oly munkát rótt, amely esetleg valamely magasabb szakmunka körébe vágott, miután azt F. J. felügyelete alatt és felelősségére volt csak hivatva teljesíteni, a felelősség csak F. terheli és ellene kihágási eljárás elrendelhető nem volt. A kereskedelmi m. kir. minister 1909. évi deczember hó 12-én 88885 1909. VI. A. sz. a. hozott határozatával az alispán határozatát helybenhagyta. II. A hatásköri bíróság ebben az ügyben a rendes bíróság hatáskörét azért állapította meg: mert nem iparos és iparossegéd közötti munkaviszonyból felmerült vitás kérdésről van szó s a követelés nem is közönséges napszámosmunka, hanem az építtetőnél elvállalt kútfalazás, tehát ipari munka ellenértékének tekintendő, még ha napi bér alakjában volt is kötelezve ; s így nem az 1884. évi XVII. tc. 176. §-ának rendelkezése alá tartozó és nem az 1876. évi XIII. tc. 96—106. §§raiban szabályozott, a közönséges napszámosokra vonatkozó jogviszonyból, hanem munkaszerződésből származó oly igény vár elbírálásra, mely sem törvény, sem törvényerejű szabályrendelet által közigazgatási hatóság elé utasítva nincs, hanem mint magánjogi igény és pedig a követelésnek 40 -koronán alul levő összege mellett is az 1893. évi XIX. tc. 17. §-ában szabályozott eset fennforgása folytán a rendes bíróság elé tartozik.