Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)
HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 85 tait, azután 1909. évi november hó 5-én 1909. Sp. 292 4. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és felperest ^keresetével hatáskör hiányából elutasította)). A megokolás szerint az (egyezségi levél» azt mondja, hogy: R. Gy.-t tanyásnak, a feleségét libaápolónak, az egyik fiát kondásnak, a másik fiát gulyásnak fogadja fel bérfizetés mellett. A libaápolásért ad 20 libának és egy lónak legelőt és lakhelyet*). Tehát csak úgy fogadta fel tanyásnak alperes a felperest, hogy neje libaápoló lesz és ezért kapnak lakhelyet stb., kiskorú gyermekei pedig kondás és gulyás teendőket teljesítenek és ezért bérfizetést kapnak. Az maga: hogy felperes, mint tanyás alperes mezei birtokán levő tanyában, vagyis épületekben tartozik lakni, alperes mezei gazdasága körüli személyes és folytonos szolgálat, mert a tanyaépületekre és ott levő dolgokra felügyelni tartozik, tehát az 1876 : XIII. tc. 1. S-a alá esik és felperes cselédnek tekintendő ; — de tulajdonképen nem is saját személyes szolgálatai után követeli a kereseti összeget a felperes, hanem, mert neje libákat gondozott, ezért járt a lakhely; — követeli továbbá gyermekei szolgálataiért a kikötött bért; — már pedig a libanevelés, sei'tés- és marhaó'rzés, mely több hónapon át teljesíttetett és a kereset szerint olyan gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálat, ami a fenti törvényszakasz értelmében a cselédi minőséget megállapítja. Az, hogy felperesnek és gyermekeinek nem volt cselédkönyvük, a szolgálat jogi minősítésére nem döntő, sem az, hogy koruknál fogva felperes gyermekei felfogadhatók voltak-e, vagy sem; — amennyiben alperes eljárása az 1876: XIII. tc.-be ütközik, annak elbírálása nem tartozik ezen per rendébe. II. A tárgyalási iratok szerint Cs. T. nagyiváni lakós, p.-kocsi bérletére egyezségi szerződéssel természetbeni és készpénzbeli járandóságok mellett az 1909. évre R. Gy. szintén nagyiváni lakost tanyásnak, feleségét libaápolónak és két kiskorú fiát kondásnak, illetve gulyásnak fogadta fel. Az sem vitás, hogy R. Gy. vagy családtagjai, a tanyára felügyelni és a gazdaságban vállalt egyéb szolgálatokat ellátni tartoztak; továbbá, hogy a R. Gy. által támasztott követelés, habár azt más-más felszámítás alapján és egyszer mint cseléd, másszor mint napszámos igényelte a főszolgabíró, illetve a járásbiró előtt indított kereseteiben, a megszolgált, illetve a hátralevő szerződési időre, természetben és készpénzben járó bérkövetelés.