Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára III. kötet 1910 (Budapest, 1911)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 55 területén körül emelt léckerítése elkorhadt. Ez okból a szabályrendelet értelmében a háza belterületéhez tartozó kertjét két szomszédja határvonalán bekerítette és a harmadik új szomszédot, N. J. tatai lakost felszólította, hogy a szabályrendelet és helyi szokás értelmében emeljen a kertjeik határvonalán, mint az ő építkezési vonalán, oly kerítést, amely az állatok károsítása ellen megvédelmezi. Minthogy nevezett szomszédja többszöri felszólításnak sem tett eleget és azt kívánta, hogy előbb ő állítsa helyre a 13 év előtti élősövénykerítést — melyről azonban neki tudomása nincs — kérte, hogy az 1904. évi 2636/1904. alisp. számú megyei építkezési szabályrendelet 49. és 50. §-ai értelmében megfelelő kerítés felállítására köteleztessék. A panaszos idézése szerint a szabályrendelet 49. §-a elrendeli, hogy a község belterületén bekerítetlenül egy háztelek sem maradhat.. Az 50. §. szerint pedig az utca felől és az építkezési vonalon a telektulajdonos tartozik a kerítést elkészíteni, melynek magassága legalább az egy métert meghaladja és mely tégla, kő, fa stb. anyagból építhető. A főszolgabíró 1909. évi február hó 27-én 4874/1908. sz. a. hozott véghatározatával B. J.-et kérelmével, mint magánjogi vitás kérdéssel — a minisztertanácsnak 1907. évi január hó 12-én hozott határozata értelmében rendes birói útra utasította. Komárom vármegye alispánja 1909. évi március hó 16-án 2374. sz. alatt hozott véghatározatával a főszolgabiró határozatát indokánál fogva helybenhagyta. A m. kir. belügyminiszter 1909. évi május hó 17-én 49,207/VI. A. 1909. sz. a. kelt határozatával a két alsófokú határozatot érintetlenül hagyta, mert azok sem törvényt, sem egyéb fennálló jogszabályt nem sértenek 8 így azok megsemmisítésére törvényes ok fenn nem forog. B. J. ezután keresetét a tatai kir. járásbírósághoz adta be, itt azonban a helyi szokásra akkép hivatkozott, hogy az a szabályrendeletet módosította. A kir. járásbíróság 1909. évi június hó 30-án 1909. Sp. 348/1. sz. a hozott végzésével a keresetet az 1893 : XVIII. t.-c. 17. és 28. §. 1. pontja utolsóelőtti bekezdése értelmében hivatalból visszautasította, mert felpere a kerítés felállítása iránt indított keresetét nem alapítja egyoldalú Ígéretre, szerződésre vagy tiltott cselekményre és nem is a tulajdonjogban foglalt jogok alapján, melyek közt ily jog nem£foglaltatik, követeli szomszédjától, az alperestől, hogy ez kerítse el ingatlanát, hanem keresetét törvényhatósági szabályrendeletre alapítja. A kereset tehát polgári ügynek nem tekinthető, mert a törvényhatósági szabályrendeletet az 1886: XXI. t.-c. 3. §. szerint a törvényhatóság hajtja végre. A komáromi kir, törvényszék, mint polgári felebbviteli bíróság