Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

KÖZIGAZGATÁSI HATÓSÁGI HATÁROZATOK. 411 emelkedett határozat — itt elő nem forduló kivételes eseteket nem tekintve — nem hajtható végre, a szóban levő határozatra nem vonatkozik. Meg kell jegyeznem, hogy a bíróság ítéletében e kérdést illetőleg csak arra szorítkozhatik, hogy a közigazgatási úton felmerült költségeket, mint a perrel okozott egyéb költséget is, a felek közül melyiknek kell végeredményében viselnie, s hogy az a fél, akit költséggel a közigazgatási hatóság megterhelt, annak megtérítését ellenfelétől követelheti-e vagy nem. Azt azonban, hogy jár-e a közigazgatási hatóság kiküldöttjének napidíj, fuvardíj, s ha jár, mennyi jár, azt a bíróság az 1869 : IV. tc. 1. §-ának tilalmánál fogva sem, de már csak azért sem döntheti el, mert a közigazgatási hatósági személyeknek a bírói eljárásban való részvételét nem is lehet konstruálni, mert azok sem mint felek, sem mint a per segédszemélyei nem vehetnek részt a perben. Természetesnek kell tartanom azon fent jelzett körülményt is, hogy a bírói ítéletben megterhelt fél a közigazgatási eljárási költségek megtérítését csakis ellenfelétől követelheti, mert az sem a törvényhatóságtól, sem a hatósági közegtől vissza nem követelhető. A törvényhatóságtól nem, mert a vármegyei ügyviteli szabályzat 25. §-a értelmében a tisztviselő s nem a törvényhatóság számítja fel a napidíjat és útiköltséget, a tisztviselőktől pedig nem követelhető ez vissza azért, mert az éppoly természetű,"mint a fél mindazon költsége, melyet ügyére költ abban a reményben, hogy az igénybevett eljárás sikeres lesz; ha ez az eredmény elmarad, hiába költekezett, ha pedig bekövetkezik, a költséget nem attól követeli, akinek ő a költséget fizette: a bélyeget nem a kincstártól, az ügyvédi díjat nem az ügyvédtől, hanem csakis ellenfelétől, ki alaptalan fellépésével vagy védekezésével neki a költséget okozta.