Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 297 B. P. ezután keresetét a borosjenői kir. járásbíróságnál adta be; ebben azonban már azt adta elő, hogy őt nem csősznek, hanem éjjeli őrnek fogadták fel. A tárgyaláson alperesek azt vitatták, hogy felperest mezőőrnek szerződtették, azt azonban beismerték, hogy nappal sohasem dolgozott és amikor felszólították, hogy kapáljon, felperes ezt megtagadta. W. J. alperes azonfelül azt is vallotta, hogy felperes esküt nem tett, A kir. járásbíróság ezután igcg. évi február hó 17-én 1908. Sp, 1062 8. sz. a. hozott Ítéletében azt állapította meg, hogy felperes önként hagyta ott a szolgálatot; ezért a leszolgált időre eső 76 K 95 f-nyi járandóságból a már kapott szalonna 11 K 20 f-nyi értéket levonva, ezen 65 K 75 f-ben, továbbá a földmunkálási költség és vetőmag címén keresetbe vett 40 K helyett, tartozatlan fizetés visszatérítése címén 24 K-ban, összesen 89 K 75 f-ben és ennek 1908. évi aug. hó 15-től járó 5% kamatai megfizetésére kötelezte az alpereseket. Keresetének többi részével pedig felperest elutasította és a perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Felperes az ítélet azon része ellen, mely őt 538 K 45 f-re és kamataira nézve elutasította és a perköltségeket megszüntette, felebbezett, most már azt vitatva, hogy akár úgy, amint ő állítja, éjjeli őrnek volt alkalmazva, akár úgy, amint az alperesek állították, mezőőrnek, bérkövetelése nem tartozik a közigazgatási hatóság hatáskörébe, mert az első esetben szolgálati viszonya a magánjogi szabályok, az utóbbi esetben pedig az 1894. évi XVI. (helyesen XII.) tcikk rendelkezései irányadók. Az aradi kir. töruényszék, mint felebbviteli bíróság 1909. évi április hó 29-én 1909. D. 118. sz. a. hozott végzésével a kir. járásbíróság ítéletének azon részét, mellyel az alperesek 24 K-ban marasztaltattak, nem érintette, mert a tartozatlan fizetés visszatérítésének kérdése a kir. bíróság hatáskörébe tartozik és ez a rész felebbezéssel meg nem támadtatott. Ellenben a kereseti követelés egyéb részeire nézve az 1893: XVIII. tc. 27. §-ának 1. pontja és 3. bekezdése, 166. és 179. §-ai alapján az Ítéletet feloldotta és az eljárást megszüntette, mert a magánalkalmazásban levő mezőőr gazdasági cselédnek tekintendő és mert a felmondás nélkül való elbocsátásból kifolyólag a hátralévő szolgálati időre követelt cselédbér nem esik a kártérítési igény fogalma alá és így ennek elbírálása az 1907 :XLV. tc. 62., 63. §-ai értelmében közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. II. Az IM. 1909. 1639. sz. a. kelt nyilatkozatában azt a véleményt terjesztette elő, hogy ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. III. A hatásköri bíróság a következő okokból döntötte el, hogy a szóban levő ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik.