Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 217 nem tartozik, az 1881:I,IX. tc. 6. §-a és az 1893: XVIH. tc. 1. §. a. pontja nem alkalmazható. A terület közúti minőségét nem szünteti meg az, hogy az a község tulajdonaként telekkönyveztetett. 1909 nov. 22. Hb. 41. I. Bukovina község képviseletében a községi biró, községi képviselőtestületi határozat alapján, a liptószentmiklósi kir. járásbíróságnál keresetet indított Sz. K. földmíves, bukovinai lakos ellen. Keresetében előadta, hogy Sz. K. a B. községben 1905. évben keresztülvitt tagosítás során a község, mint erkölcsi testület részére kiosztott, ennek tulajdonát képező és a bukovinai 2. sz. tjkvben A. I. 18. sor 120. hrsz. alatt felvett 284 • öl területű dülőútat felszántatta, és azt birtokba vette. Kérte, hogy a bíróság itéletileg mondja ki, hogy alperes köteles a megjelölt 284 • öl térmértékű utat a tulajdonjog elismerése mellett birtokba és használatba bocsátani, hogy köteles továbbá a jogtalanul felszántott területet út gyanánt használható állapotba visszaállítani, vagy ezen célra 100 K-t és a három évi jogtalanul élvezett haszon fejében 50 K-t végrehajtás terhe mellett megfizetni. A liptószentmiklósi kir. járásbíróság alperes pergátló kifogását elvetette és az ügy érdemben tárgyalását elrendelte, mert nem útfenntartásról, hanem tagosítás alkalmával kihasított út birtokáról van szó; ez pedig magánjogi kérdés, és mert az útrendezés iránti intézkedés a tagosítás hitelesítésekor befejezést nyert. A kir. járásbíróság ezután 1908. évi április hó 25-én 1907. Sp. II. 461/5. sz. a. hozott ítéletében felperes keresetének helyt adott, mert alperes a helyszíni szemle után csak azzal védekezett, hogy a volt községi biró engedélyével tette ezt és helyette a a községnek egy más utat adott cserébe; ez pedig az 1886: XXI. tc. értelmében figyelembe vehető nem volt. A rózsahegyi kir. törvényszék mint felebbviteli bíróság 1908. évi július hó 3-án 1908. D. 113/4. sz. a. hozott végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott, az elsőfokú bíróság ítéletét feloldotta és az eljárást megszüntette, mert ebben a perben arról van szó, hogy a dülőút, melyet alperes önhatalmúlag elfoglalt, a közforgalomnak ismét átadassék, és így a tényleges állapot, mely a felszántás előtt fennforgott, helyreállíttassék és mert az 1890. évi I. tc. 1. §. 5. p. és 47. §-a szerint ilyen utak felett való felügyelet és rendelkezés, közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A pozsonyi kir. Ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 1908. évi augusztus hó 18-án 1908. H. 19. sz. a. kelt végzésével felperes felfolyamodását — tekintettel a 400 K pertárgy értékre — hivatalból visszasította. Felperes ezután a kereset kérelmével azonos panaszával a német-