Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

176 HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. O. L. a határozat ellen az 1896 : XXVI. tc. 84. §. 1. pontja alapján a m. kir. közigazgatási birósághoz panaszt adott be és az IM. hatásköri kifogást emelt. A m. kir. közigazgatási bíróság 1904. évi március 16-án 519. K. sz. a. hozott végzésével a hatásköri kifogásnak helyt adott, az ügyet a bíróság hatáskörébe nem tartozónak mondta ki és ennek következtében O. L. panaszát az idézett törvény S3. és 19. §-aira hivatkozva visszautasította. O. L. ezután több ízben folyamodott újraalkalmaztatásért, az IM. azonban legtöbbnyire az illető törvényszéki elnöknek küldte a kérvényt, hogy csatolja a többi pályázók kérvényeihez. 1906. évi október hó 18-án O. L. újból kérvényt adott be az IM.-hez, ekkor azonban már az 1885 : XI. tc. 22. §. 2. pontjában foglalt rendelkezés alapján kérte a tényleges szolgálatba való visszavételét, mert a hivatkozott szakasz parancsolólag előírja, hogy cha az ideiglenes nyugdíjazás indokai megszűnnek, az ideiglenesen nyugdíjazott a tényleges szolgálat kötelékébe visszaveendő). A csatolt három drb hatósági orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogy az ideiglenes nyugdíjazás indokai megszűntek. Ez okok alapján kérte, hogy az 1894. évi január hó 9. napjától vagyis az első jelentkezés napjától kelt rangsorral soroztassék be az összlétszámba és ugyanezen időtől kezdve járó összes illetményei utalványoztassanak ki. Az IM. 1906. évi október hó 19-én 11,441. sz. a. hozott határozatával a kérelmet indokolatlanul elutasította. O. L. a határozat ellen a m. kir. közigazgatási birósághoz panaszt adott és az IM. hatásköri kifogást tett. A közigazgatási bíróság 1907. évi április hó 3. napján 6151,1906. sz. alatt hozott végzésével hatáskörét az illetményekre támasztott igény elbírálását illetőleg megállapította a következő indokokból: A korábban elbírált panasznak a mostanival azonos tárgya meg nem állapítható, mert az akkori panasz az újra alkalmaztatásra irányult s bár ez a kérdés következményeiben az illetmény kérdésével kapcsolatos, a bíróság előtt nem mint ilyen kérdés vettetett fel, mert különben a bíróság már akkor sem utasíthatta volna el a panaszt hatáskör hiányából. A jelen esetben ezt nem tekintve, az a kérdés vált vitássá és bírálandó el: joga van-e panaszlónak az általa igényelt illetményekhez, vagy nem. Az 1893 : IV. tc. szerint járó illetményekre emelt igényeket pedig az 1896 : XXVI. tc. 83. §-a minden megszorítás nélkül, tehát arra való tekintet nélkül utalja a birói eljárásra, hogy tényleges szolgálatban levő, vagy nyugdíjas, vagy esetleg elmozdított állami alkalmazott illetményéről van-e szó. Az az érvelés, hogy a nyugdíjasnak az 1893 : IV. tcikkben meghatározott