Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 129 bányai székeskáptalan bízatott meg az alapítvány kezelésével és a ne­velési összegek kiutalásával és az alapító oklevél államilag is jóváhagyatott. K. I. székesfővárosi mérnök kiskorú I. nevű fia ezen alapítványból évenkint 400 K-át kapott. Az 1906/1907. iskolai évre szóló 400 K kifize­tését azonban a káptalan megtagadta, -mert kiskorú K. I. a bpesti VII. ker. külső főgimnázium IV. osztályában a német nyelv tantárgyból elég­telen osztályzatot nyert és mert a VKM. még 1899. évi március hó 26-án 1981. sz. a. kelt határozatával a K. Zs. gymnasiumi tanuló ügyében ki­mondotta, hogy az alapítólevél VI. pontjában foglalt azon rendelkezésből, hogy «aki egyszer elnyerte e segélyre a kinevezést, attól többé el nem vehető, míg tanulmányait be nem fejeztei, kétségtelen, hogy az évi java­dalom nem segélydíjnak, amint azt az alapító több ízben nevezi, hanem ösztöndíjnak tekintendő, mert az ösztöndíjnak jellegét épen azon körül­mény adja meg, hogy nem adományoztatik évenkint újból, hanem az, akinek egyizben adományoztatott, a javadalmat tanulmányai befejeztéig megtarthatja, természetesen azonban csak úgy, ha arra magát érdemet­lennek nem mutatja. Minthogy továbbá az alapítólevél a fennálló általános szabályok alól a VI. pzakasz 1—5. pontjaiban csupán egyes esetekre állapít meg kivételt, ennélfogva ezen kivételek fenntartása mellett, a szóban forgó ösztöndíjra minden más esetben az ösztöndíjakra vonatkozó általános szabályok az irányadók; általános szabály pedig az, hogy aki úgy bukik, hogy az osz­tályt ismételni kénytelen, elveszti ösztöndíját, kivéve, ha rajta kivül fekvő okból, pl. betegség avagy családi körülmény okából bukik meg, mikor is esetleg kegyelem gyakorolható. A káptalan határozata ellen K. I. kiskorú fia képviseletében a VKM.­hez kérvényt adott be, a miniszter azonban IC07. évi november hó 23-án I»5>939/Í907- Hl. sz. a. kelt határozatával a káptalan határozatát helyben­hagyta, mert a hivatali elődének 1899. évi március hó 26-án 1981. sz. a. kelt és fent ismertetett határozatának indokait helyesnek tartotta. A VKM.-nek ezen határozata ellen K. L a m. kir. közigazgatási bíróság­hoz panaszt adott be, melyben arra utalt, hogy az alapító oklevél bevezeté­sében az alapító kifejezetten azt mondja, hogy a segíteni óhajt a család ivadékains és az alapítvány címében is csak az foglaltatik, hogy a család ivadékainak nevelésére szánt alapítvány; továbbá, hogy a VI. pont szerint aki egyszer elnyerte e segélyre a kinevezést, attól többé el nem vehető, míg tanulmányait be nem fejezte. A VKM. hatásköri kifogást emelt és a m. kir. közigazgatási bíróság 1908. évi február hó 27-én 1005 1908. K. sz. a. hozott végzésével a hatás­köri kifogásnak helyt adott, a hatáskörét nem állapította meg és a panaszt az ügy érdemi elbírálása nélkül visszautasította, mert a panaszos a csa­Térfi : Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára. II. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom