Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. IOI 54. A bíróság tárgyalás után akkor is köteles érdemben eljárni, ha a cselekményt kisebb hatáskörű hatósághoz tartozónak ismeri is fel. 1909 febr. 15. 1908. Hb. 56. I. Sz. F. m. kir. főerdó'ó'r, váleabrádi lakos feljelentést tett a brádi járás főszolgabírójánál, hogy a kincstári földek elzárására és védelmére szolgáló kerítés legnagyobb részét ellopták. A főszolgabíró 1907. évi májás hó 22-én 927- sz. a. hozott határozatával a panaszt az 1894: XII. tc- 97- §• alapján további eljárás végett a körösbányai kir. járásbírósághoz tette át. A kir. járásbíróságtól a feljelentés a dévai kir. ügyészséghez került, ki a nyomozással a csendőrséget bizta meg. A csendőrség nyomozásának adatai szerint 1906. év november havától 1907. év május haváig a kincstári birtok közelében lakó B. A., B. T. és. P. P. vittek el az elkorhadt és leroskadt kerítésből karókat lakásukra. A kerítés körülbelül 600 drb tölgyfakaró- és bükkfavesszőből öt évvel azelőtt készült és a feljelentő szerint 200 K-ba került. A dévai kir. ügyészség az iratokat a körösbányai kir. járásbírósághoz tette át, mert a nyomozat adatai szerint az. ellopott korhadt kerítésfák értéke a 100 K-át meg nem haladja s egyéb bűntetté minősítő körülmény sem forog fenn. A királyi járásbíróság előtt 1907. évi augusztus hó 27-én megtartott tárgya'ás során a tanuként kihallgatott főerdó'ó'r úgy nyilatkozott, hogy a terheltek egyenként nem okoztak 60 K kárt, az ügyészségi megbízott pedig azt indítványozta, hogy az iratok a főszolgabíróhoz tétessenek át, mert az elkorhadt kerítés fűtőanyagnak tekintendő és mert a cselekményt többen, de nem egyidőben és közös elhatározással követték el és a kártétel egyénenként a 60 K-t meg nem haladja s így az 1894: XII. tc.-be ütköző többrendbeli mezőrendőri kihágás forog fenn. A kir. járásbíróság ugyanazon napon 1907. B. 1318/2. sz. a. hozott végzésével az ügyészségi megbízott indítványához képest az iratokat a brádi járás főszolgabírójához tette át, A jőszolgabiró az iratokat a hatásköri bíróság elé terjesztés végett az alispánnak mutatta be és kisérő jelentésében azt a véleményét nyilvánította, hogy az 1894:XII. tc. 93. §. b) pontjában meghatározott kihágás ismérvei meg nem állapíthatók, mert az a magánhatárok és tilalmuk iránti ellenséges célzatot tételez fel, míg a szóban levő esetben terheltek a kerítést csak tüzelés céljából vitték el, de nem azért, hogy a tényleges állapotot a határjelölés szempontjából megzavarják.