Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára II. kötet 1908-1909 (Budapest, 1910)

HATÁSKÖRI BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK. 77 A kir. ügyészség bűnvádi ügyekben a B. P. 33. §-a szerint a közvádat képviseli. Ebben a minőségében a kir. ügyészséget a törvény bizonyos önálló intézkedési jogkörrel ruházza fel annyiban, amennyiben a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadhatja, a feljelentést más hatósághoz átteheti, a nyomozást megszüntetheti és a vádat az eljárás folyamán elejtheti (B. P. 34., 38., 92. és 101. §-ai); ámde a kir. ügyészség intézkedései, illetve határozatai ezekben az esetekben sem birnak akár végleges, akár pedig a bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendes perorvoslatokkal megtámadható határozatok jellegével, mert mindezekben az esetekben az eljárás tárgyává tett bűncselekmény által jogaiban sértettnek (B. P. 13. §-ának hatodik bekezdése) módjában áll, hogy amennyiben a főügyészhez folyamodni nem akar, vagy az e részben használt folyamodása sikerhez nem vezetett, a vád képviseletének csak a B. P. 4. §-ában körülirt esetekben kizárt átvétele által rendes perorvoslattal megtámadható birói határozat keletkezését eszközölje (B. P. 42. §-a). Nyilvánvaló mindezekből, hogy a kir. ügyészség nem biróság. Minthogy pedig az 1907. évi LXI. tc. 1. §-a szerint a hatásköri biróság csak a rendes biróság és a közigazgatási bíróság vagy a közigazgatási hatóság között felmerült hatásköri összeütközések elintézésére hivatott és a jelen esetben ilyen összeütközés nem forog fenn: ki kellett mondani, hogy ebben az ügyben hatásköri összeütközés nem merült fel. Az a kérdés, hogy a községi biróság előtt használt igazolási kérelem az 1877: XXII. te. 25. §-a szerinti perorvoslatnak tekinthető-e vagy sem, nem hatásköri, hanem a peres eljárás menetére vonatkozó vitás kérdés. Nincs összeütközés, ha a községi biróság a tárgyalás elmulasztása miatti igazolási kérelmet elutasítja, a járásbíróság pedig az