Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)

102 ADÓ-, ILLELÉKÜGYEK. i88S:XXXV. 4c. pótot akarta fen tartani, így ezek az átalányösszegek a tárgyévet követőleg megállapítandó részesedési összegeket voltak hivatva pótolni, azaz szintén a tárgyévet követó'leg voltak kifizetendó'k, mert különben a városok és községek az 1899. évben ugyanazon a címen két alapon nyertek volna részesedést az állami italmérési jövedék jövedelmi többletéből, a törvényhozásnak ellenkező célzata pedig világos már abból is, hogy az. 1899. évi állami költségvetés nem gondoskodott kétszeres fedezetről, hanem csak egyszeri fedezetet nyújtott. Az ez irányban felmerült egyes panaszoknak a törvény félreértésén alapuló voltát és azt, hogy a városok és községek károsodást egyáltalában nem szenvedtek, a ministeri javaslatra vonatkozó jelentésében a képviselőház pénzügyi bizottsága is megállapította. (1896 —1901. képv. irom. XXXVII. k. 69. 1.) D. sz. k. város ezután a tszék előtt rendes keresetet adott be a kir. államkincstár ellen, melyben a kir. államkincstárnak az 1898. évi részesedési összeg fejében 43.371 K 08 fillérben és járulékaiban marasztalását kérte. A tszék az alperesnek a bírói hatáskör ellen emelt kifogását elvetette, mert a felperes keresetében nem az italmérési illeték vagy adó fizetésének vagy mértékének az 1888: XXXV. tc. 40. §-ában közig, útra utasított kérdését teszi vitássá, hanem a tényleg befolyt adó alapján előállott tiszta nyereségből járó járulékot perli, amely neki 1898. évre egyáltalában kiadva nem lett. A kir. ítélőtábla az elsőbírósági végzés megváltoztatásával az eljárást bírói hatáskör hiányában megállította, mert az 1888. évi XXXVI. tc. 11. §-a értelmében az állam által adandó kártalanítás megállapítása és az azzal összefüggő mindennemű kérdés a közig, hatóságok hatásköiébe van utalva, mely törvényes rendelkezés a részesedés arányát módosító 1899. évi VI. tc. által nem helyeztetvén hatályon kívül, ez a rendelkezés annak a kereseti igénynek, amely szerint felperes az 1888. évi XXXV. tc. 6g.j §-ában biztosított állami italmérési jövedék tiszta jövedelmének reá eső 30% -át szorgalmazza az 1898. évre vonatkozólag, birói úton leendő érvényesítését kizárja. A kir. curia a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbíróság végzését hagyta helyben, indokolása alapján. Mt. Hogy a közig, hatóság hatáskörét az 1888. évi XXXV. tc. 40. §-ára nem lehet alapítani, az kétségtelen. Az 1888: XXXV- tc. 40. §-a ugyanis azt mondja ki, hogy «sem az a kérdés, fizetendő-e italmérési illeték vagy adó, sem az illeték vagy adó mérvének meghatározása bírósági eljárás tárgya nem lehet». Minthogy a felperes keresetében sem az italmérési adó vagy illeték fizetésének, sem ezen adó vagy illeték mérvének kérdését nem teszi vitássá, nyilvánvaló,