Térfi Gyula (szerk.): Hatásköri jogszabályok és hatásköri határozatok tára I. kötet (Budapest, 1909)

ELSŐ RÉSZ. BÍRÓI HATÁSKÖR ÉS KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖR POLGÁRI ÜGYEKBEN. I. A hatáskörre vonatkozó általános szabályok. Bírói hatáskör: 1868 : LIV. tc. 7. §. 1. Bírói hatáskör általában. Mt. Nincs olyan jogszabály, hogy minden vagyonjogi vagyis pénzszolgáltatásra irányuló követelés, amelyet kifejezett törvényes rendelkezés más hatáskörbe nem utasít, bírói hatáskörbe tartozik, hanem a hatáskör kérdését az dönti el, hogy a követelés, amelynek érvényesítésére a kereset irányul, közjogi vagy magánjogi természetű-e? közjogi vagy magánjogi viszonyon alapszik-e? Eltérő különös törvényes rendelkezés hiányában a magánjogi címen alapuló követelés a bíróság, a közjogi címen alapuló pedig a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (L. 31., 311., 325., 385., 430. sz. a.) C. Általános jogszabály, hogy minden vagyonjogi követelés, melynek érvényesítését a törvény külön hatóság elé nem utasítja, a rendes vagyis bírói úton érvényesítendő. (L. 287., 306., 406. sz. a.) Mt. Minden magánjogi viszonyból származó követelés — ha csak kifejezetten más útra utasítva nincs — birói útra tartozik. (L. 31., 274., 341. sz. a.) 2. Mt. A törvénynek az a rendelkezése, mellyel közig, bírósági panasznak ad helyet, arra az ügyre egyúttal megállapítja a közigazgatási útat és kizárja a bírói utat. (L. 26., 33., 470. sz. a.) 3. A hatásköri szabályok kötelező ereje. Mt. A törvénynek a hatáskört megállapító szabályával szemben nem vehető figyelembe a feleknek a törvénnyel ellenkező megállapodása, (L. 77., 214., 227., 325. sz. a.)