Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

74 — Cselekvőképesség. Törvényes képviselet — függ a személyiség szervi és szellemi alkatával, amelynek kóros voltát csak egy beható szakorvosi vizsgálat képes kellőképpen felderíteni és a bírói mérlegelés szempontjából szemlélhetővé tenni. Az ez irányban eszközölt szakorvosi szemle és vélemény tehát nemcsak tájékoztató jellegű segédeszköze a bírói mérlegelésnek, hanem olyan perrendszerű bizonyíték, amely ebben a kérdésben mellőzhetetlen eszköze a bírói megismerésnek és meggyőződésnek (XVI. 251.). Nem vette figyelembe a Kúria a szakértői véleménnyel szemben azt, hogy a gyengeelméjűnek nyilvánított egyén a négy elemi osztályt és a polgári iskola első osztályát sikeresen elvégezte s hogy sem tanúvallomás, sem egyéb perbeli adat nem támasztotta alá az orvosszakértőnek azt a véleményét, amely a megvizsgált egyén testi alkatában s lelki világában észlelt fogyatékosságokból, mint az orvostudomány mai állása szerint a veleszületett súlyos elmegyengeség jellegzetes tüneteiből vonta le a következtetését a cselekvőképtelenségre (XVI. 251.). A perlekedési tébolyodottság megállapításánál a Kúria az orvosszakértők véleménye mellett figyelemmel volt a megvizsgált egyén által folyamatba tett peres ügyek nagy számára s nyilvánvaló alaptalanságára, továbbá arra, hogy a bíróság észlelete szerint az illető ügyvédi képviselet nélkül, zavaros és értelmetlen, de lényegében mindig azonos tartalmú beadványok egész tömegével árasztotta el a bíróságot s hogy ezen beadványoknál bélyegilleték lerovásának elmulasztásával önmagának 6000 pengő illetéktartozást okozott (XVI. 122.). A tékozlás miatt gondnokság alá helyzeti egyén által, ezen állapotának elhallgatásával, rosszhiszeműen megkötött ügyletnél a Kúria alkalmazta azt a kiskorúakra kifejlődött jogszabályt, hogy ilyen esetben, rosszhiszeműségénél fogva, a gondnokság alá helyezett sem hivatkozhatik a jogügylet érvénytelenítése érdekében cselekvőképességének hiányára, illetve korlátozottságára. Hangsúlyozta a Kúria, hogy igaz ugyan, hogy ez a jogszabály a gyakorlatban azokkal az esetekkel kapcsolatban alakult ki, amelyek szerint a kiskorú rosszhiszeműen elhallgatta kiskorúságát, vagy a kiskorú magát nagykorúnak színlelte, azonban sem jogi, sem erkölcsi, avagy gazdasági indoka nincs annak, hogy ebből a szempontból a tékozlás miatt gondnokság alatt álló kedvezőbb helyzetben legyen, mint a kiskorú. E jogszabály alapján elutasította a tékozlás miatt gondnokság alá helyezett, de ezen állapotát a házasságkötéskor elhallgató férjnek a feleségével kötött azon ingatlanátruházási szerződés érvénytelenítése iránt indított keresetét, amely ingatlanátruházási szerződést a férj házasságával kapcsolatban azért kötötte,