Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

58 — Tévedés. Megtévesztés — Aki annak tudatában kötött osztályegyezséget, hogy az egyezség alapjául szolgáló végrendelet esetleg megtámadható volt, utóbb nem kérheti az osztályegyezség hatálytalanítását azon a címen, hogy az osztályegyezség megkötésekor még nem voltak bizonyítékai az örökhagyó végrendelkezési képtelenségére (XV. 847.). Érvénytelenítette a Kúria tévedés címén a szigetelőanyag előállítására vonatkozó találmány kizárólagos gyártására kötött átruházási szerződést, amikor az átruházó elhallgatta, hogy ennek az eljárásnak a gyártására korábban már másnak is adott engedélyt (XIV. 405.). Bár az 1934. évi április hó 7-én kelt román konverziós törvény 7. §-a szerint az adósok által a korábbi törvények hatálya alatt beadott szanálási nyilatkozatok véglegeseknek tekintendők, többé ki nem egészíthetők és semmilyen irányban nem módosíthatók, kivéve a törvény folytán szükségessé vált kiszámítási módozatokat, ez a törvényes rendelkezés nem lehet akadálya annak, hogy az alperesek a magánjog általános szabályai szerint a tartozások összegének meghatározásánál fennforgott tévedésüket vitathassák és ebből az okból a korábbi fizetéseket a meghatározott félévi törlesztésekre beszámíthassák (XVI. 176.). Anyagi jogszabályaink értelmében a végrendeleti intézkedést meg lehet támadni, ha az örökhagyót az intézkedésre valamely meghiúsult várakozás indította, amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó az intézkedést különben nem tette volna meg. Ily megtámadásnak azonban csak akkor van helye, ha a megtámadott végintézkedésnek egyedüli és kizárólagos oka a meghiúsult várakozás volt. Ha tehát az volt megállapítható, hogy az örökhagyó feleség férjének egy idegen nővel folytatott szerelmi viszonya dacára férjére kívánta hagyni vagyonát, végrendelete nem érvényteleníthető azon a címen, hogy a férj ezt a szerelmi viszonyt tovább is folytatta (XIV. 562.). Az állandóan követett ítélkezési gyakorlat értelmében a végrendeletet sikerrel lehet ugyan megtámadni, ha az örökhagyót a végintézkedésre olyan lényeges feltevés indította, amely utóbb nem következett be, vagy éppen az ellenkezője következett be (P. H. T. 285. sz.), a bírói gyakorlatban kialakult ezt a jogszabályt azonban csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha olyan ténykörülmény tekintetében bizonyul tévesnek az örökhagyó feltevése vagy áll be annak az ellenkezője, amelynek az eset körülményeiből és ezek mellett esetleg az általános élettapasztalatból megállapíthatóan döntő befolyása lehetett az örökhagyó akaratelhatározására abban a tekintetben, hogy a vagyonáról a halála esetére másképpen rendelkezzék. A bizonyítás minden irányban