Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Tiltott ügylet esetei — 41 tokban kiszolgálási díj címén beszedett összeg egészében a vállalatnak a vendégek kiszolgálásával foglalkozó alkalmazottait illeti, azt közöttük kell megfelelő arányban szétosztani; a 7. § szerint pedig kihágást követ el a vállalat tulajdonosa, aki a kiszolgálási díj címén beszedett összeget az 5. §-ban foglalt rendelkezés ellenére egészben nem a vendégek kiszolgálásával foglalkozó alkalmazottak között osztja fel (XIV. 473.); a házfelügyelői állás elnyeréséért lelépési díj fizetése abban az esetben is, ha ezt a háztulajdonos kikötése folytán közvetlenül a korábbi házfelügyelőnek kellett fizetni; a bírói gyakorlat már a székesfővárosi lakásbérleti szabályrendeletnek 1936 augusztus 1-én történt életbe léptetése előtt is a jó erkölcsökbe ütközőnek s ezért semmisnek tekintette az olyan ügyletet, amellyel a háztulajdonos a házfelügyelő alkalmazásáért ellenértéket köt ki vagy fizettet (XV. 571.); a Polgári jogi Határozatok Tárába 959. szám alatt felvett elvi határozatban kifejezésre juttatott ennek a bírói gyakorlatnak a kialakulásában, amint a határozat indokolásából kitűnik, a kir. Kúriát az a megfontolás vezette, hogy a házfelügyelő alkalmaztatásáért a háztulajdonos (munkaadó) által kikötött ellenszolgáltatás lényegileg nem más, mint részesedés kikötése abból a munkabérből, amit a házfelügyelőnek ebben a minőségben teljesítendő szolgálatával kellett keresnie, kiérdemelnie; az olyan szerződéses kikötés azonban, amely szerint a munkaadó azért, hogy a munkavállalónak munkaalkalmat adjon, a munkavállaló által a szolgálat alatt munkálkodása révén kiérdemelt jövedelemből bizonyos részesedést kiköt vagy fizettet, a szolgálati viszony természetével, annak erkölcsi tartalmával ellenkezik és ezért a fizetett összeg a munkaadó háztulajdonostól visszakövetelhető (XV. 571.); a házmester díjazásának a százalékos házmesterpénz helyett átalányban való megállapítása nem ütközik ugyan a jóerkölcsökbe, de 1931. évi május 1-től kezelve az 1932:VI. tc. 9. §-ában foglalt tilalomba ütközik (XVI. 557.); a lakbérleti szerződés meghosszabbításáért a bérérték 5 százalékában megállapított külön díj kikötését; a lakbérleti szerződés az 550/1940. M. E. R. számú rendeletből, de már a 24.777/1936. I. M. R.-el közzétett fővárosi lakbérszabályzatból kivehetőleg is oly szerződés, amelynek tartalma az általános kötelmi (az erkölcstelen, a tilos és lehetetlen tartalomra vonatkozó) korlátokon túl is a már huzamosabb idő óta fennálló lakáshiánynál fogva köztekintetekből fokozott bírói és általában fokozott közhatósági védelem alatt áll; erre vezethető vissza többek között a lakásbérlők védelmére alkotott és a felhívott rendelet 16. §-ában foglalt az a jogszabály is, hogy bérleti szerződésben a