Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— A jogszabályok területi és időbeli liatálya — 27 sánál a jászkun statútum rendelkezései alkalmazandók-e, annak van döntő jelentősége, hogy a házastársaknak a házasságkötés alkalmával jászkun területhez tartozó hely volt-e az állandó letelepülési helye (XV. 236.). A gyermek származásának törvényességét érintő megtáma­dási jog gyakorlása szempontjából a gyermek születésének idő­pontjában és helyén fennállott jogállapot az irányadó. Az Erdély­ben 1914-ben született gyermek törvényességének megtámadá­sára való jog az akkor ott érvényben lévő 0. P. T. K. rendelke­zései szerint attól az időponttól számított három hónap alatt évül el, amikor a férj a gyermek születéséről tudomást szerzett. Ez a jogszabály annak dacára alkalmazandó, hogy a keleti és erdélyi országrészeknek a Magyar Szent Koronához történt visszacsatolása folytán az 1940:XXVI. tc. 3. §-ában foglalt meg­hatalmazás alapján kibocsájtott 1600/1941. M. E. sz. rendelet 1941 március 15-től kezdődő hatállyal az 1877:XX. tc. 1. §-át, továbbá az 1874:XXIII. és 1894-.XXXI. tc. s ezekkel kapcsolatos jogszabályokat, — a 740/1942. M. E. sz. rendelet pedig 1942 már­cius 1-től kezdődő hatállyal a magyar magánjog korábban még hatályba nem lépett összes szabályait a szóban forgó ország­részekben is hatályba léptette (XVI. 622.). A 2570/1939. M. E. sz. rendelet 3. §-a értelmében a magyar magánjognak az örökbefogadásra vonatkozó szabályai a vissza­csatolt felvidéki területen 1939 március hó 7. napján léptek ha­tályba, a magyar bíróság tehát 1939 október 9-én hozott ítéleté­ben a magyar jog szerint kellett, hogy elbírálja azt a kérdést, hogy a visszacsatolt felvidéki területen még a csehszlovák jog­szabály hatálya alatt kötött örökbefogadási szerződés érvény­telenítése iránt a csehszlovák bíróság előtt indított keresettel érvényesített igény alapos-e (XIV. 514.). Abban a kérdésben, hogy az ügyvéd képviseletére bízott ügy tárgyából valamely hányadrésznek ügyvédi jutalomdíjként le­kötése egyértelmű-e a per tárgyának magáhozváltásával és hogy érvényes díjmegállapodásnak tekintendő-e, nem alkalmazható az 1937:IV. tc.-be foglalt új ügyvédi rendtartás akkor, ha mind az ügyvédi díjkikötés, mind pedig a képviseletről történt lemon­dás az Í874:XXXIV. tc.-be foglalt régi ügyvédi rendtartás hatály­banléte alatt történt, mert ilyen esetben a kérdést ezen utóbbi törvény s ez alapon kifejlődött joggyakorlat szabályai szerint kell elbírálni (XIV. 252.). Az 1937:IV. tc. hatálybalépte előtt gyakorolt ügyvédi meg­tartási jog jogosságának a kérdésénél is nem ennek a törvénynek, hanem a régi ügyvédi rendtartásnak és az annak alapján kiala­kult bírói gyakorlatnak a szabályait kell alkalmazni (XIII. 765.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom