Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

20 — Általános határozatok — Ellenben joggal való visszaélésnek minősítette a Kúria a vadászterület tulajdonosának azt a magatartását, hogy saját vadállományának a területről való eltávozását megakadályozandó, szarvasbőgés ideje alatt napszámosokkal a mesgyén hatalmas tüzeket rakatott, sípokkal, dobolással nagy zajt csapott valahányszor a szomszéd birtokos saját területén vadászni akart (XV. 4). A Kúriának 964. sz. elvi határozata szerint, ha a munkaadónak nincs érdemleges, méltánylást érdemlő oka arra, hogy az alkalmazottat közvetlenül a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt bocsássa el a szolgálatból, a felmondás jogával való élés a joggal való visszaéléssel azonos hatályú (XIV. 333., 943.). Azt a kérdést, hogy az elbocsátást mikor kell közvetlenül a nyugdíj megszerzése előtt történtnek tekinteni, a mindenkori körülmények figyelembevételével esetenként kell eldönteni. Az a körülmény, hogy az alkalmazott elbocsátása a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges 10 évi szolgálatnak utolsó évében történt, magában véve nem elegendő az időbeli közvetlenség megállapításához. Abból azonban, hogy a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges 10 esztendei időből már csak 5 hónap hiányzott a szolgálati viszony megszüntetésekor, a Kúria a munkavállaló jogszerzését már küszöbönállónak és elbocsájtását a nyugdíj megnyílása előtt történtnek tekintette (XV. 339.). Ugyanígy határozott a Kúria abban az esetben is, amikor a nyugdíjpénztári alapszabályok szerint a nyugdíjjogosultság elérésére szükséges 120 járulék-hónapból csak 3 hónap hiányzott (C. II. 1611/1940.), és abban az esetben, amikor már csak 57 nap hiányzott a nyugdíjjogosultság eléréséhez (XIV. 943.). A felmondási jognak a nyugdíjjogosultság megszerzésének küszöbén történt gyakorlása is csak abban az esetben minősül visszaélésnek, ha a munkaadó az alkalmazottját minden egyéb cél és jogos érdek nélkül egyedül a nyugdíjigény kijátszása végett, károsítási célzattal bocsájtja el a szolgálatból. Az üzemracionalizálás miatt végrehajtott műhelyösszevonás címén közvetlenül a nyugdíjjogosultság elérése előtt történt elbocsájtást is visszaélésnek minősítette azonban a Kúria, amikor a 2000 munkást és ennek megfelelő számú tisztviselőt foglalkoztató munkaadó-vállalat az elbocsájtást követőleg már egy hónap múlva azonos munkakörű új szakembert szerződtetett és egy év múlva ismét újabb szakember alkalmazása vált az üzemben szükségessé (XIII. 961.). Nem lehet szó a felmondási joggal való visszaélésről, amikor a munkaadó az iparossegédnek a várakozási idő 10-ik évében azért mond fel, mert a segéd betegsége miatt a szerződésileg;