Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

216 — Közszerzemény — együttélés egymagában nem ad jogcímet arra, hogy a nő az együttélés alatt szerzett vagyon felét közös szerzemény címén magának igényelhesse. Mégis olyan esetben, ha a nő akár külön keresményével, akár a tartásának ellenértékéül tekintendő háztartási teendőkön túlmenő munkájával maga is résztvett a vagyon megszerzésében, a méltányosság elvei alapján igényt tarthat arra, hogy a megszerzett vagyonból a saját kiadásainak vagy munkateljesítményének megfelelő mértékben részesedést kapjon (XIV. 378.). Annak a körülménynek, hogy a felperes a munkáján felül a maga kegydíjának az együttélés tartama alatt esedékessé vált részleteivel is résztvett a közös gazdálkodásban, a közös szerzés szempontjából csak akkor lehetne jelentősége, ha a közös munkatevékenység és vagyoni hozzájárulás végeredményben lényeges vagyonszaporulatra vezetett volna (XVI. 382.). Az a körülmény, hogy a felperes és az alperes ágyassági viszonyban éltek s hogy ez a viszony a jóerkölcsbe ütközik, az ilyen kereseti követelés érvényesítését nem zárja ki, mert ha a házasságon kívüli viszonyban élő feleknek az együttmunkálkodása valamelyik fél vagyonát gyarapította, e vagyoni gyarapodásból a másik fél a vagyonszerzéshez való hozzájárulása arányában őt megillető rész kiadását az ágyassági viszony fennállása dacára is követelheti. A házasságon kívüli együttélés alatt szerzett együttes keresményből az egyik szerzőtársra eső rész kiadása iránt a vagyonszerzésben való közreműködés címén támasztott követelés alapja ugyanis nem az erkölcstelen viszony, azért az ily követelés esetleges megítélése a jóerkölcsök követelményét nem érinti (XIII. 1006.). Az ilyen követelés csak akkor ütköznék a jóerkölcsökbe, ha a felperes a keresetének alapjául szolgáló tevékenységét erkölcstelen viszony létesítésének vagy megmaradásának elérése végett fejtette volna ki, míg enélkül a közös szerzeményből őt megillető rész igénylésének nem erkölcsi akadálya az, hogy a közös szerzés ágyassági viszony fennállása alatt történt (XIII. 1006.). Amikor a felek közötti házasságkötés azért hiúsult meg, mert a nő elvesztette volna a korábbi házassága alapján élvezett özvegyi kegydíját, a felek azonban a házasságkötés helyett összeköltöztek és a férfi haláláig házastársakként éltek együtt, — a nő kegydíjának a közös gazdálkodás céljára történt átengedését a Kúria olybá minősítette, hogy az kétségtelenül a házasságon kívüli viszony fenntartásának érdekét célozta s ezért a kegydíj átengedése alapján szerzett vagyonszaporulat kiadása iránt támasztott vagyonjogi igényt a Kúria, mint a jóerkölcsökbe ütközőt, elutasította (XVI. 382.).