Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Házastársak közötti ügyletek — 211 ben a születendő gyermekek vallását illetően egyszersmindenkorra létesített megegyezés színlegesség címén nem támadható meg. Etekintetben a magánjogi ügyleti megtámadási okok nem érvényesíthetők a palástolt magánmegegyezés érdekében, mert az 1934:XXXII. tc. 6. §-a szerint „a jelen törvényben foglaltakkal ellenkező bármely szerződés térítvény vagy rendelkezés érvénytelen és semmi esetben sem bír joghatállyal" (XVI. 2.). A gyermekek vallására nézve a házasságkötés előtt megfelelő alakban kötött megállapodást kényszer címén megtámadó keresetnek sem adott helyt a Kúria, amikor a házastárs arra alapította a keresetet, hogy házastársának apja különben nem volt hajlandó megadni a házasságkötéshez szükséges szülői beleegyezést. A Kúria álláspontja szerint ugyanis az apának ez a magatartása nem volt jogellenes, mert az 1934:XXXIL tc. 1. §-án alapult s a házasságkötő félnek módjában állott megfontolni, hogy megadja-e a reverzálist, vagy nem köti meg a házasságot. Azt, hogy az utóbbi esetben megélhetési nehézségei lettek volna, a Kúria nem tekintette közvetlenül fenyegtő és leküzdhetetlen kényszerhelyzetnek sem (XVI. 2.). A házasságnak közös megegyezéssel leendő felbontása érdekében kötött úgynevezett válóperes megállapodás s az azokban foglalt vagyonjogi megállapodások érvényességének tárgyában fennálló bírói gyakorlatot a Tiltott ügylet cím alatt a 36. oldalon ismertettük. Az 1894:XXXI. tc. 89. §-a a házasság fennállása alatt, vagy a kötendő házasság okából azt megelőzően adott ajándék sorsának szabályozásánál az ajándékok közt azok tárgya és az ajándékozás különleges célja szerint nem tesz különbséget. Ennélfogva a házasság fennállása alatt, vagy a kötendő házasság okából azt megelőzően adott, bármily jelentős ingatlanajándék is csak a házassági bontóper megindítása előtt követelhető és ítélhető viszsza durva hálátlanság okából, a házasságbontó per megindítása után pedig az ingatlan-ajándék is csak az 1894:XXXI. tc. 89. §-a alapján és az abban meghatározott feltételek fennforgása esetén vehető vissza. Nincsen olyan jogszabály, amely szerint a Ht. 89. §-ában foglalt rendelkezések csak a szokásos alkalmi ajándékokra vonatkoznának s nem a házastárs különvagyonából adott ajándékokra is (XV. 872.). A bírói gyakorlat szerint, bár a Ht. 89. §-ában foglalt jogszabály nem zárja ki, hogy az egyik házastárs a házasság jogi fennállása alatt a házastársnak adott ajándékot vastag hálátlanság okából — az általános magánjog szabályai szerint visszakövetelhesse, de a bontóper keretében és a bontóper befejezése után 14«