Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

— Perjogi szabályok — 193 Ezen elvek szerint bírálta el a Kúria a testvér (C. III. 2946/1941., 4679/1940.), a sógor (C. III. 4679/1940.), a szülők (C. HL 1816/1939.) bontóperben tett tanúvallomását. Családerkölcsi szempontból kifogás alá esik, hogy a szülők között folyó bontóperben tanuként a gyermeket hallgatják ki, ilyenkor a gyermektől a szülőkkel szemben elfogulatlan vallomás nem várható, különösen nem várható, hogy a gyermek azzal a szülővel szemben tegyen vallomást, akinek a felügyelete alatt áll és akinek a háztartásában él s akitől azt várja, hogy mint menyasszony, kelengyét és bútort kapjon tőle (C. HL 5038/1941.). Az apával szemben aggályosnak tekintette a Kúria annak a gyermeknek a vallomását, aki közbelépés nélkül nyugodtan végignézte édesapjának bántalmaztatását (C. III. 4131/1939.). A leánygyermekek vallomásának hitelét a Kúria szerint nem rontja le önmagában az a tény, hogy mentességi joguk dacára vallomást tettek édesanyjukkal szemben, de aggályosnak tekin­tette a Kúria a vallomást azért, mert a leánygyermek édesany­jával szemben tiszteletlenül és szeretetlenül viselkedett és vallo­másából édesanyjával szemben leplezetlen ellenszenv tünt ki (C. III. 5941/1939.). Figyelembeveszi a Kúria a magánnyomozók tanúvallomá­sát is. Álláspontja szerint a magánnyomozóknak a kapott meg­bízás alapján teljesített eljárásukért jár a díjazás, de nem azért, hogy a perben az eljárásuk során szerzett tudomásukat mint tanuk utóbb elmondják. így az a körülmény, hogy a nyomozók eljárásukért díjazásban részesültek, szavahihetőségüket egy­magában nem rontja le (XV. 876.). Nem tekintette megbízható egyénnek a Kúria azt a tanút, aki mások előtt alaptalanul mondotta azt, hogy neki az alperes­nővel viszonya volt. A Kúria szerint ugyanis az a férfi, aki ilyen módon a jó erkölcsbe ütköző és a női becsületet súlyosan sértő állításokat kellő megfontolás és szükség nélkül tesz, nem tekint­hető megbízható egyénnek (C. III. 2498/1940.). Nem tekintette a Kúria hitelt érdemlőknek azoknak a tanuk­nak a vallomását, akik röviddel kihallgatásuk előtt megbízható, kifogástalan tanuk előtt a perben lényeges és döntő ténykörül­ményekre vonatkozóan a bontóperben tett vallomásaikban fog­laltakkal szöges ellentétben álló kijelentéseket tettek (C. III. 2762/1940.). Más esetben viszont elutasította a Kúria a felülvizs­gálati kérelmet, amelyet a fél amiatt jelentett be, hogy az ítélő­tábla nem hallgatta ki azokat a tanukat, amelyekkel a peres fél azt akarta igazolni, hogy a már kihallgatott tanuk az általuk közölt tényeket előzően mások előtt másként mondották el. A kihallgatni kért tanuk ugyanis csak azt bizonyíthatnák, hogy a Boda—Vincenti: Magánjogi Döntvénytár. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom