Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)
— Megbocsátás — 171 szakításáig terjed, az életközösség folytatásával megboesátottnak tekintendő és fennálló bontóokul csak az életközösség megszakítását közvetlenül előidéző, — valamint azt követően esetleg a különélés alatt felmerült újabb házastársi kötelességsértő tények érvényesíthetők, viszont a XV. 467. sz. alatti határozat szerint folyamatos vétkes cselekmény esetében — ha a másik fél egy ideig azt el is nézte —, nem lehet az életközösség folytatása alapján megbocsájtást megállapítani akkor, ha a fél az életközösséget végül mégis eme folytatólagos magatartás miatt szakította meg. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a XIV. 312. sz. alatt közölt határozat is, amely azt mondotta ki, hogy az állandó bírói gyakorlat értelmében olyan esetben, ha a kereset alapjául feltételezett bontó ok olyan erkölcstelen életmód folytatására alapíttatott, amely az együttélés megszűnéséig megszakítás nélkül tartott és az életközösség megszűnésének közvetlen okozója volt és nincsen adat arra, hogy a másik házastárs a vétkes cselekménybe beleegyezett, az ilyen sértő magatartás az együttélés folytatásával megbocsátottnak nem tekintendő. A XIV. 129. sz. alatt közölt kúriai határozat esetében a könynyelmű életet élő férj éjjeli kimaradása volt a bontóok, a XV. 467. sz. alatt közölt határozat esetében a férj hosszú időn át tartó részeges és goromba viselkedése, a XIV. 312. sz. alatti határozatban pedig az a körülmény, hogy a férjnek idegen nőtől gyermeke született, amelynek atyaságát a férj elismerte s amelynek tartását elvállalta. A C. III. 5342/1941. számú kúriai határozat szerint a megbocsátásának a bontóokot elenyésző hatása a folyamatos házastársi kötelességsértések esetében olyan értelemben érvényesül, hogy a megbocsátás ténye folytán a korábban elkövetett vétkes cselekmények, mint bontóokok elenyésznek és ezért azok csak támogató bontóokok alapjául szolgálhatnak, míg a vétkes félnek a megbocsátás után tanúsított folytatólagos vétkes magatartása önálló bontóokot valósít meg (C. III. 5342/1941.). A házassági tartozás megtagadása a Ht. 82. §-a alá esik, az életközösség folytatása esetén. Ha tehát az életközösséget az a házastárs szakítja meg, aki a házastársi tartozás teljesítését az együttélés alatt megtagadta, ez az utóbbi magatartása vele szemben a megbocsátás folytán bontóokul többé már nem érvényesíthető, mert a házastársi tartozás teljesítésének az életközösség megszakítása az elhagyott házastárs által az életközösség folytatásával megbocsájtatott, az életközösség megszakítása utáni megtagadás pedig beleolvad a különélésbe (XIII. 818.). Ugyanezen okból nem állapította meg bontóokult a Kúria az elhagyó házastársnak azt a magatartását sem, hogy együttélésük