Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

154 — A házasság felbontása — A magánindítványos bűncselekménynél a hat havi időmúlás a magánindítvány megtételétől számít akkor is, ha a később megtartott tárgyaláson az indítványt tévő fenntartotta magánindítványát (XIV. 945.). A házassági életközösség helyreállítása érdekében az egyház erkölcsi támogatásának kérése s az egyházi hatóság előtt ennek érdekében a házastárs ellen tett feljelentés is csak akkor súlyos kötelességsértés, ha a feljelentőt ártási szándék vezette, vagy ha jogával visszaélt; abból azonban még nem lehet ártási szándékra következtetni, hogy a feljelentő házastársának megbüntetését kérte az egyházi hatóságtól arra az esetre, ha nem térne vissza (XV. 940.). Általában nem minősíthető házastársi kötelességsértésnek a feleségnek az a magatartása sem, hogy a családi életben előforduló bajokat vagy rendellenességeket a családi kellemetlenségek kiegyenlítése céljából magánúton a férj hivatali felettesével közli, feltéve hogy a felhozott panaszoknak alapja van (C. III. 1873/1939.), különösen ha annak az a célja, hogy a hivatali fellebbvaló segítségét kérje az életközösség helyreállításához (C. III. 511/1941.), vagy az a célja, hogy a férjet a feleségét jogosan megillető tartásdíjak megfizetésére késztesse (C. III. 2063/1940.). Házastársi kötelességsértéssé válik azonban a feljebbvaló közbelépésének kérése akkor, ha egyben bűncselekménnyel vádolja meg szükségtelenül a házastársat, pl. azzal, hogy a kielégítési alapot elvonja a tartásdíj elől (C. III. 2063/1940.), vagy azzal, hogy a férj dorbézoló és kicsapongó életet él (C. III. 511/1941.), vagy hogy a szolgálat ideje alatt nőkkel sétál és hogy irodájában rengeteg nőt fogad (C. III. 1873/1939.). Ilyen esetekben bontó okul szolgálhatnak az ilyen panaszok, ha csak egyéb okból nem menthető az eljárás (C. III. 2063/1940., C. III. 511/1941.). Házastársi kötelességsértést követ el az a házasfél, aki mint tanú nem veszi igénybe mentességi jogát, hanem vallomást tesz házastársával szemben olyan esetben, amikor a való megvallá'sával súlyos erkölcsi vagy anyagi sérelmet okoz neki, kivéve ha saját fontos és jogos érdekének a megóvása a vallomástételt szükségessé teszi (XIV. 1022.). A vallomást tevő házastárs fontos és jogos érdekének ismerte el a Kúria azt, hogy unokaöccse büntetlen maradjon (XIV. 1022.) Ennek a bontóoknak nem tényálladéki eleme az, hogy a vallomás valótlan legyen. Nincs jelentősége annak sem, hogy a büntetőbíró a tanúvallomást az üggyel összefüggőnek találta-e, mert a büntetőbíró álláspontja a polgári perben nem kötelező. A tanú-