Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog V. (Budapest, 1942)

98 — A házasság megkötése — törvények szerint ítélendő meg, már pedig az adott esetben a Szovjet-Unió joga szerint előírt alakszerűségek betartattak s ezekben az alakszerűségben semmi olyan nincsen, ami a hazai törvénybe, vagy a közerkölcsiségbe ütköznék, sőt azok lényegileg megegyeznek a magyar jogszabályokban foglalt alakszerűségekkel, ehhez képest a Pp. 414. §-ának 5. pontjában, illetve a Ppé. 33. §-ában lefektetett jogi elv legkevésbé sem lehet akadálya annak, hogy a magyar bíróság az idézett jogszabályokat a Ht. 113. §-nak alkalmazásánál figyelembe vehesse. Ami pedig az ekként megkötött házasság anyagi jogi érvényességét illeti, kétségtelen ugyan, hogy a Szovjet-Unió Törvénykönyvében létesített házasság a magyar jogban kialakult házasságtól lényegében elütő intézmény s kétségtelen, hogy az a kapcsolat, amelyet a Szovjet-Unió törvénye házasságnak tekint, a magyar jog szerint nem házasság, ez azonban még nem zárja ki azt, hogy magyar állampolgár a Szovjet-Unióban érvényes házasságot köthessen. Az érvényesség kérdése nem azon fordul.meg, hogy vájjon azonos intézmény-e az ottani házasság az ittenivel, — etekintetben a döntő kizárólag az, hogy mi volt a felek megegyezésének tartalma? Ennek vizsgálatánál lép előtérbe a mindkét jogban házasságnak nevezett intézmény lényegbeli különbözősége. A magyar jog szempontjából nézve a megegyezés csak abban az esetben tekinthető olyannak, amely „házasság"-kötésre irányult, ha a felek mindegyike azt a kapcsolatot kívánta létesíteni, amelyet a házasság fogalma alatt a hazai jogunk ért. A vélelem ugyan mindenesetre amellett szól, hogy anyagi jogilag is a hely törvénye érvényesült, a felek tehát az ottani törvénynek megfelelő házasságot akartak kötni, illetve kötöttek, az ellenkező azonban bizonyítható, s ha ennek eredményeképpen az nyer megállapítást, hogy a felek egyező akarata a hazai jogunk értelmében vett, egész életre szóló kapcsolat létesítésére irányult, kötésüket a magyar jog szerint érvényes házasságnak el kell ismerni. Az egyházi házasságkötésnek is azért kell ily esetekben döntő jelentőséget tulajdonítani, mert a feleknek ez a cselekménye félreérthetetlenül kifejezésre juttatja valódi akaratukat. Ez a tény magában véve is biztos következtetést enged arra, hogy olyan kötést kívántak létesíteni, amelyet az egyház házasságnak elismer. A keresztény egyháznak ez az intézménye pedig azonos a hazai jogban kialakult házassággal. A Kúria állásfoglalása szerint annak, hogy a szovjet hatóságok előtt a fenti szándékkal kötött házasságok érvényesnek nyilváníttassanak, sem az erkölcsi felfogás, sem a törvény útjában nem áll. A Szovjet-Unió Törvénykönyvében foglalt annak a rendelkezésnek, amely szerint a házas-