Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Az állattartó felelőssége. — 637 déses ló lába nem is lett volna gyengébb az átlagosnál akkor is felbukhatott volna a baleset előidézésében közreható véletlen Kö­rülmények folytán és így azt, hogy a ló gyenge lábú volta es bot­lós természete közrehatott a baleset előidézésében, nem lehet bizo­nyossággal megállapítani. (C. I. 3412—1938.) Nem állapította meg a Kúria lótartó gazda kártérítési felelős­ségét a kocsisával szemben, aki az istállóban este 6 óra után gaz­dája utasítására be akart fogni, a lovat felszerszámozta és miköz­ben a lovak mögött lévő fekhelyéről a pokrócot felemelte, hogy az alatta lévő kocsipárnát felvegye, a közelben lévő ló megrúgta őt, A határozat megállapította, hogy a ló, amely a kocsist megrúgta, mindig szelid állat volt, a kocsis pedig hat évig volt egyfolytában alkalmazva ugyanebben a gazdaságban és ezek figyelembe vételé­vel úgy találta, hogy a gazdát a baleset körül gondatlanság nem ter­heli, mert a kocsisnak a befogási teendők végzése közben szükség­képen a lovak közelébe kellett kerülnie s ha eközben a ló akár a pokrócnak vigyázatlan felemelésétől, akár a kocsis terhére nem ró­ható más okból megriasztva megrúgta a kocsist, ez a tény nem hoz­ható oki összefüggésbe a gazdának valamely olyan rendelkezésé­vel, amely a kocsis testi épségét veszélyeztette. (X. 1021.) A rendszerint békés természetű bikának tartását és a legelőre kijáratását nem lehet a testi épséget veszélyeztető cselekménynek minősíteni. (C. I. 3541—1936., C. I. 5578—1938.) A bika tartását nem lehet a gulyás testi épségét különös veszélynek kitevő gondatlan­ságnak tekinteni akkor sem, ha voltak is már előzően olyan esetek, amikor ugyanez a bika ellenszegült vagy támadóan viselkedett, mert a bika általában a természeténél fogva ingerlékeny állat és ha rendszerint békésen viselkedik is, könnyen indulatba hozható, ez­zel tehát a bika gondozója számolni tartozik. (C. I. 3541—1936., C. I. 5578—1938.) Abból sem lehet a bikának különösen vad és ezért el­háríthatatlan veszélyt magában rejtő természetére következtetni, ha egy alkalommal felöklelte a gondozóját, különösen, ha ez maga. ingerelte fel a bikát meg nem felelő bánásmóddal, így az adott esetben azzal, hogy egy répacsomótól való elterelés céljából eléje­állott és botjával a szarvát ütögette. (C. I. 3541—1936.) Az sem hiba a gazda részéről, aki szelid természetű bikát tart, ha eltűri, hogy a bikát állandó gondozójának távollétében mások is kiengedjék. (C. I. 2556—1938.) A veszélyes természetű bikának a megtartása sem gondatlan­ság a gazda részéről, ha megfelelően intézkedik, hogy a bika olyan módon legyen a jászolhoz erősítve, hogy a bikák kezeléséhez értő béres a gondozási teendőjét a szükséges elővigyázattal elvégezhesse­úgy is, hogy baleset bekövetkezésével ne kelljen számolni ÍC I 5701—1938.) v ' ' Aki harapós természetű kutyát tart, tartozik arról gondos­kodni, hogy az ő telkét a kutya el ne hagyhassa és így az azon kívül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom