Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Kényszer és illetéktelen befolyásolás. — 55 zsákmányoló egyéb ügyletekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók Ezért nem állapította meg a Kúria a két részvénytársaság között létrejött annak a megállapodásnak a kizsákmányolás címen érvénytelen voltát, amellyel az a részvénytársaság, amely a másik részvénytársaság részvénytöbbségének tulajdonosa és ennek főhitelezője volt, ennek a hatalmi helyzetének kihasználásával a másik részvénytársasággal olyan kikötést fogadtatott el, amellyel az a belső nyereségének meghatározott hányadrészét engedte át neki. (XIII. 483.) 7. Kényszer és illetéktelen befolyásolás. Kényszer fennforgásáról a fizikai erőszakkal kényszerítés esetén kívül csak akkor lehet szó, ha olyan jogellenes fenyegetés használtatott, amely közvetlen és ellenállhatatan, úgy hogy a más választás lehetőségét kizárja. (XII. 318., 535.) Olyan esetben, amikor a házastársak a városba bemenve, ott előbb ügyvédhez, majd közjegyzőhöz mentek, aki a szerződésüket írásba foglalta és ezután a felek az okiratot, mint akaratukkal megegyezőt, aláírták, a Kúria az ügylet érvénytelenségét eredményező kényszer megállapítására valósága esetében sem találta alkalmasnak a feleségtől állított azt a körülményt, hogy a férje őt a szerződéskötést megelőzően még otthon megöléssel fenyegette, ha a szerződést meg nem köti, mert ennek a fenyegetésnek a hatása alól a megfenyegetett fél az ügyvéd és a közjegyző előtt már felszabadulhatott, arra pedig nem volt adat, hogy még az ügylet megkötésének időpontjában is a fenyegetésnek a szabad akarat-nyilvánítást kizáró hatása alat állott. (XII. 318.) Az a körülmény, hogy az ügyletkötésnél a fél ügyvédje is közreműködött, a XII. 535. sz. alatt közölt határozat szerint is kizárja annak a feltételezését, hogy a fél a szabad akariatelhatározásítól meg volt fosztva. A szorult anyagi helyzet magában nem szolgálhat alapul a kényszer fennforgásának megállapítására. (XII. 535.) A jogügyletet kötő fél kényszerhelyzetre hatályosan csak akkor hivatkozhatik, ha ezt a kényszerhelyzetet olyan jogellenes fenyegetés idézte elő, amely a fél fontos érdekének megsértését helyezi közvetlen kilátásba s ha ezáltal alapos félelem támadhat a fenyegetettben aziránt, hogy amennyiben a kivánt jogügyletet meg nem köti, a kilátásba helyezet joghátrány valóban bekövetkezik. Ezeknek a feltételeknek a hiányában nem állapította meg a Kúria az ügylet érvénytelenségét eredményező kényszert, amikor a saját álláspontja szerint nyugdíjra jogosult alkalmazott azért mondott le a nyugdíjigényéről, mert a munkaadója felmondta a szolgálatát és csak az említett lemondásától függően volt hajlandó őt tovább alkalmazni. A határozat szerint ennek az akalmazásnak az elmaradása nem jelenthetett az alkalmazottra nézve olyan jelentős érdeksérelmet,