Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

20 — Általános határozatok. — ben ugyanis a munkavállalónak a további alkalmaztatásra már nem volt igénye s ezért nincs ok a szolgálati jogviszony visszaéléses rendezésére. Ugyanebből az okból nem visszaélés a határozott tartamú szolgálati szerződésnek a szerződésben megszabott idő lejártával ugyancsak meghatározott időre való meghosszabbítása sem. (XI.104.) Ellenben visszaélés, ha a munkaadó abból a célból bírja rá a munkavállalót a határozatlan időre kötött szolgálati szerződésnek határozott időre való meghosszabbítására, hogy ezzel őt a határozatlan időre szóló szerződésen alapuló jogaiban megrövidítse. (XI. 104.) A szolgálati viszonyban megkívánt kölcsönös jóhiszeműséget sérti és ezért visszaélés a felmondási joggal, ha olyan esetben, amikor a szolgálati szabályzat szerint csak meghatározott okokból lehet a szolgálatot felmondani, a munkaadó ilyen okra — p. o. a létszámcsökkentés szükségességére — hivatkozva ugyan, de a valóságban nem ebből az okból, hanem azért mondja fel a szolgálatot, hogy a munkavállalót a szerződéssel biztosított illetményeinek le* szállításába való beleegyezésre rávegye. (C. II. 4014/1938.) Ha a vasutvállalat az ideiglenes alkalmazottjának szolgálati viszonyát a szabályszerű 14 napi felmondás előrebocsátásának a szolgálat állandóvá válásához szükséges 3 év letelte előtt néhány hóval megszünteti, a felmondási jognak ilyen gyakorlását — tekintettel az ideiglenes alkalmazás 3 évi határidejének célzatára is (idötartamtűzés az alkalmasság elbírálására) — nem lehet nyilvánvalóan csak károsítás céljából történtnek és így rosszhiszeműnek tekinteni. (XIII. 526.) A nyugdíjjogosultsággal kapcsolatban a felmondási jog visszaélésszerű gyakorlásáról csak akkor lehet szó, amikor a munkaadó az alkalmazottját közvetlenül a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt, méltánylást érdemlő, komoly ok és ahhoz fűződő jogos érdeke nélkül bocsátja el a szolgálatból. (C. II. 3546/1937., C. II. 3315/1938.) Ugyanezt a Kúriának a P. H. T.-ba 964. sz. alatt felvett elvi jelentőségű határozata a következő szövegezéssel mondotta ki: Ha a munkaadónak nincs érdemleges méltánylást érdemlő oka arra, hogy az alkalmazottat közvetlen a nyugdíjjogosultság megszerzése előtt bocsássa el a szolgálatból, a jelmondás jogával való élés a joggal való visszaéléssel azonos hatályú. Nem lehet megállapítani a felmondási joggal való visszaélést, ha a munkaadó az általános gazdasági válság folytán szükségessé vált üzemkorlátozás és ezzel kapcsolatos létszámcsökkentés okából mond fel az alkalmazottnak, mielőtt az a nyugdíjjogosultságot megszerezhette volna, mert ez komoly és fontos ok. (C. II. 3546/1937.) Nem lehet megállapítani a visszaélést olyankor sem, amikor a munkaadó nem közvetlenül a várakozási' idő betöltésének küszöbén él a fel-