Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Elhagyás. Különélés. — 137 okuil kifejezettem csak a szándékos és jogos ok nélküli elhagyást érvényesíti, ellenben az állandó különélést nem, — csupán a bontóokul felhozott előbbi tény jöhet tekintetbe. De a bontóokul kifejezetten érvényesített széndékos és jogos ok nélküli elhagyás már különéléssé minősülhet és mint ilyen folyamatos bontóokká válhatik az esetben, ha a felperes az elhagyás állandósulását állítja és bizonyítja. (X. 871.) A P. H. T.-ba 912. sorszám alatt felvett elvi jelentőségű határozat szerint: Ha a felperes a H. T. 80. %-ának a) pontjára alapított perben egyedül csak a jogos indok nélküli elhagyás tényét teszi kereset tárgyává és a per adataiból nem lehet arra következtetni, hogy a szándékos és jogos ok nélküli elhagyás tényén fölül, mint ennek következményét, a jogosulatlan különélést is bontó okul kívánja érvényesíteni, úgy a H. T. 83. §-ában meghatározott hat havi keresetelenyésztő határidő a jogosulatlan elhagyás tudomásra jutásától számítandó. (X. 1000.) A közös megegyezésen alapuló különélés esetén, a különélésben mind a két fél egyenlően vétkes, egyik sem érvényesítheti tehát azt bontóokul a másikkal szemben, ha csak előzetesen fel nem hívta házastársát az életközösség visszaállítására, az ő eziránti készségének előzetes kijelentése mellett. (C. III. 118—1936.) Az életközösségnek közös egyetértéssel ideiglenesen anyagi okokból történt megszakítása, illetve az ezen alapuló különélés is, akkor válik jogellenessé, ha a házastárs a másik felhívása dacára indokolatlanul nem tér vissza; pl. ha azért tagadja meg a visszatérést a szerény keresethez jutott férjhez, mert nem akar nyomorban élni. (C. III. 5826—1935.) A nőnek az a kötelessége, hogy férjét akkor is kövesse, ha társadalmi állásának megfelelő ellátásban nem is lehet része, ez azonban csak akkor áll fenn, ha a férj önhibáján kivül került nyomorba. Ellenben a gazdacsaládból származó feleségnek a visszatéréstől való vonakodását jogosnak fogadta el a Kúria, amikor a férjnek önhibájából csak gazdasági cselédi fizetése volt. (C. III. 3071—1938.) Az együttélésre vonatkozó kötelesség megsértésének tekintette a Kúria a feleségnek azt az eljárását, hogy betegségének gyógyítása végett, férjének előzetes értesítése nélkül Budapestre utazott, majd onnan hazatérve pár nap múlva gyógykezeltetése végett megint elutazott anélkül, hogy férjével előzőleg megbeszélte volna, hogy betegségét hol és miként kívánja kezeltetni és ezt az eljárását újabb visszatérése után harmadszor is megismételte. (C. III. 3845—1937.) Bontóokul szolgálhat a férjnek az a magatartása, hogy különélő feleségét jogos ok nélkül nem bocsátja be lakásába. Súlyos házastársi kötelességsértésről azonban emiatt csak akkor lehet szó, ha a különélő házastárs olyan okból kért bebocsájtást, amely a házasélet felvételének útját egyengető engesztelékeny közeledést