Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

— Bontóokok általában. — 113 tésnek minősíteni rendszerint nem lehet, különösen ha a házastárs kifakadása jogos felindulásban leli alapját. (C. III. 405—1939.) Ahhoz,hogy valamely tény bontóoknak legyen minősíthető, feltétlenül szükséges, hogy ez a tény a házastárs terhére beszámítható legyen. A tébolyodottságban (paranoia) szenvedő s emiatt a Gyt. 28. §. a) pontja alapján gondnokság alá helyezett férjnek azt a levelét, amelyben feleségéről azt írta, hogy „férj nélkül másállapotba jutott", nem tekintette a Kúria bontóoknak. (C. III. 361—1937.) Beszámítást kizáró oknak tekintette a Kúria a férj súlyos idegbaját, amely általános ideggyengeségben, rángógörcsökben jelentkezett, szellemi és értelmi korlátoltságot vont magaután s az akaratelhatározás szabadságát, valamint a nemzőképességet is befolyásolta, mely utóbbi körülmény aztán arra indította a férjet, hogy a felesége hűtlenségéről elterjedt szóbeszéd hatása alatt azzal gyanúsítsa meg feleségét, hogy gyermeke nem tőle származott. (XI. 818.) Nem találta a Kúria beszámíthatónak a tettlegességet sem abban az esetben, ha azt a másik házastársnak olyan magatartása idézte elő, mely a házastársat védekezésre késztette, vagy olyan indulatba hozta, hogy annak hatása alatt e tett következményeinek felismerésére nem volt képes. (C. III. 5752—1936.) Hűtlenség esetében nem tekintette a Kúria beszámítást kizáró oknak azt az elmegyengeséget sem, amely hiszékenységben, befolyásolhatóságban, az ítélőképesség gyengeségében jelentkezett, amely mellett a fél a házasság jogi és erkölcsi jelentőségét fel tudta fogni és meg tudta érteni azt, hogy a házasságon kivüli nemi érintkezés bün számba megy. (XI. 737.) A középosztályhoz tartozó férj idegességét indulatos természetét a Kúria nem fogadta el beszámítást kizáró oknak a feleségével szemben tanúsított brutális bánásmódnál. (XII. 188.) Kizárja a beszámítást a jogos védelem, amely a felet fenyegető jogosulatlan és közvetlen megtámadás elhárítására volt szükséges. A közvetlenül megelőző tettleges bántalmazás után az ököllel való megfenyegetést is alkalmasnak találta a Kúria arra, hogy az a feleségben az ismételt bántalmazástól való félelmet felkeltse, s ezért megállapította a Kúria a jogos védelmet, amikor a feleség ebben a helyzetben egy lugkővel telt bögrét vágott férjéhez, anélkül, hogy tudta volna, hogy a bögrében lúgkő volt. (XIII. 207.) A viszonylagos bontóokoknál kizárja a szándékos cselekmény bontóokként való megállapítását az is, ha a cselekmény menthető. A menthetőség azonban nem azonos a jogosság fogalmával, sőt jogos cselekmény esetében a menthetőség szóba sem jöhet annak, mint a beszámítást megszüntető vagy korlátozó oknak jelentősége csak jogtalan cselekmény esetében lehet. (XIII. 394.) Menthetőnek találta a Kúria a feleségnek féltékenységből fakadó szidalmait, amikor ezekre a férj magaviselete okot adott (C. III. 2142—1936); a veszekedés hevében és izgalmában elkövetett enyhébb természetű tettleges bántalmazást (C. III. 672—1938); azt a Boda—Vincenti: Magánjogi Döntvénytár 8^