Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)

Eljegyzés. — 101 ebből eredő féltestvérét a jegyesfél édesapja, mint természetes apa utólag fogadta örökbe. (C. III. 2830/1938.) Ha a jegyes nem bontja ugyan fel az eljegyzést, hanem hoszszabb időn át, haláláig halogatja a házasság megkötését, ebből az ő vétkes és megtévesztő magatartására utaló adatok hiányában nem származik kártérítési kötelezettség. (C. III. 27/1936.) A Ht. 3. §-a értelmében a jegyes, aki az eljegyzéstől alapos ok nélkül visszalép, tartozik a másik félnek mindazt megtéríteni, amit az, vagy családja, bízva a házassági Ígéretben, a másik félre költött. {X. 999.) A megtérítési kötelezettség tehát a kötendő házasság okából tett kiadásokra áll fenn. (C. III. 1822/1936., C. III. 3830/1936.) Eb_ bői következik, hogy csak az eljegyzés után tett kiadások megtérítését lehet igényelni s nem az eljegyzés előtti kiadásokat is, mert csak az eljegyzés után merülhetnek fel olyan kiadások, amelyeket a kötendő házasság céljából tett kiadásnak lehet tekinteni. (C. III. 3830/1936.) A jegyes nővérének juttatott ajándékért a Ht. 3. §. értelmében a házasságtól alapos ok nélkül visszalépő fél nem felel, mert csak a neki juttatott ajándék adandó vissza, vagy térítendő meg. Felel azonban nemcsak azokért az összegekért, amelyeket jegyestársa az ő tartására, hanem azokért is, amelyeket az ő hozzátartozóinak tartására fordított. (XIII. 136.) A jegyesség alatt kapott s azóta elhasznált cipőkért a visszalépő jegyes nem felel, mert az, ajándék csak a gazdagodás erejéig térítendő vissza, a cipő pedig elhasználtsága folytán most már vagyontöbbletet nem jelent. (XIII. 136.) A jegyestársnak nyújtott étkeztetéseket és egyéb támogatást nem tekintette a Kúria a házasság céljából tett kiadásnak, amikor az egyik jegyes a házasság megkötésének sürgetése elől állandóan kÜtért s amikor a jegyesek nemi viszonyt is folytattak egymással; ezeket a kiadásokat ugyanis a Kúria ebben az esetben a viszony fenntartása érdekében tett költekezésnek minősítette. (C. III. 1822/1936.) A Ht. 3. §-án alapuló kárigény a jegyesség megszűntekor keletkezett igénynek tekintendő s az átértékelési határidő ettől a naptól számít. (XIII. 136.) Magából az eljegyzés felbontásából — habár a jegyesi viszony hosszú ideig tartott is — erkölcsi kár megtérítését az állandóan követett bírói gyakorlat szerint igényelni nem lehet. Kártérítéshez való jogot ily esetben is csak a jegyességet felbontó félnek valamely jogellenes cselekményéből lehet származtatni (XI. 253., C. III. 3830/1936, 2321/1938.) Az eljegyzésből folyó kiadások iránti követelési jognak a Ht. 5. §-a szerinti elévülése csak a fél kifogása alapján vehető figyelembe (X. 999.). Az eljegyzést alapos ok nélküli felbontó jegyest a Ht. 3. §ában meghatározott felelősségen felül a 725. sz, E. H. értelmében