Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog IV. (Budapest, 1939)
98 — Szabadalom. Védjegy. — forgalomban van. Az csak orvosi rendeletre vásárolható Dynarsan készítmény védjegyét engedélyezte a Kúria, mert az csak szakközegek rendelésére kerülhet forgalomba, a szakközönség pedig ezt a szót nem tévesztheti össze a már használatos Salvarsan és Arsan védjegyekkel. (C. II. 3709—1938.) A „Tex" szó a szövő iparnak és szövő árunak megjelölésére általánosan ismert és használt „textil" szónak gyökérszava és így fonál áruval kapcsolatban önmagában védjegyül az 1890. évi II. te 3. § .3. pontja értelmében nem lajstromozható be. De egymagában nem védjegyképes az 1895. évi XLI. tc. 1. §-a értelmében sem, mert az áru minőségét is jelzi. Nincs (azonban akadálya a „tex" szó védjegyként használatának olyan összetételekben, amelyekben a vele összetett szónak olyan kifejezett megkülönböztető jellege van, hogy a más áruval való összetévesztést kizárja és amely mellett a vele összekapcsolt „tex" szó csupán az áru faját jelzi, anélkül, hogy az utóbbi szónak megkülönböztető jellege volna, sőt az az eléje helyezett megkülönböztető szó mellett elhalványul. A „Summatex", „Puratex", „Primatex" szóvédjegyek közül az első kettőt engedélyezte a Kúria mert a közönséges vevők előtt a latinnyelv nem lévén ismeretes a latin szavak fonálárunál nem minőség-jelzők; A „Primatex" védjegyet azonban nem engedélyezte, mert a „prima" szót latin, eredete dacára „elsőrendű" értelemben a közönség általánosan mindenféle árura használja, ennek a bejegyzését tehát az 1895 évi XLI. tc. 1. §-a tiltja. (C. II. 1811—1938.) Abban az esetben, amikor a védjegyül használt „Myra" szó a keserűvízforrás rt. kereskedelmi nevében is előfordult és ismertté vált, nem engedte meg a Kúria ennek a szónak egészen más árunemre (cipőkrémre), való alkalmazását sem, azért, mert ez a személyiségi jogot sértette volna. (X. 877.) A védjegyjog oltalmát csak a tisztességes verseny és a jóerkölcsök, határai között lehet igénybe venni. Az a korábbi védjegytulajdonos, aki tudomással bírt, vagy a másik fél széleskörű propaganda tevékenységéből tudomással kellett hogy bírjon arról, hogy az ő belajstromozott defenzív szóvédjegyével jelzett áruval azonos áru forgalomban van, az üzleti tisztességbe ütközik azzal, ha passiv magatartásával tűri, hogy a másik jóhiszemű fél — aki a defenzív védjegyről nem tudott, — költséges gyártási és propaganda tevékenységét továbbra is kifejtse. Azonban egymagában az a körülmény, hogy az árú Szegeden és környékén három év óta forgalomban volt és hogy ezt igen korlátolt mennyiségben Budapesten is használták, nem nyújt alapot annak a megállapítására, hogy a védjegy korábbi birtokosának tudnia kellett arról, hogy az árú forgalomban van. Nem lehet tehát a terhére a korábbi tiltakozás elmaradása miatt olyan rosszhiszeműséget megállapítani, amely a védjegyoltalomra való igényét kizárná. (C. II. 5790—1936.)