Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Szerzői jog. — 79 azonban nem tartozik a törvény említett rendelkezése szerint megengedett átvétel esetei közé (X. 210.). Szerzői jog illeti meg a hírlapírót az általa megírt intervjurcikkre is, mert ő a nyilatkozatra felkért személyiségtől beszerzett anyag kiválasztásával és elrendezésével önálló egyéni tevékenységet fejt ki. Az ilyen cikkre is a Szjt 9. §-ának 2. pontja alkalmazandó; annak átvétele más hírlapba tehát meg van engedve, ha utánnyomását határozottan meg nem tiltották, de a forrást és az abban esetleg megjelölt szerzőt világosan meg kell nevezni. Ha a szerző nem volt megjelölve, akkor az átvételnél csak a hírlapot kell forrásként megnevezni s az ennek elmulasztásával elkövetett vétség miatt nem a cikk írója, hanem a hírlapvállalat van jogosítva sértettként fellépni (Vm. 544.). Egy-két soros élcek, amelyek szájról-szájra szállanak, úgy, hogy eredetöket megállapítani nem lehet, önmagukban szerzői jogi védelem alatt álló írói műveknek nem tekinthetők (C. I. 1637—1934.). Az, aki valamely írói mű lefordítását meghatározott díjazás fejében elvállalja, ellenkező kikötés hiányában ezzel a fordítás felhasználásának a jogát korlátlanul átengedi, úgy hogy a másik fél — a megrendelő — a fordítás kiadását mellőzheti vagy abból tetszés szerinti kiadást rendezhet. Ezt a szabályt azonban nem lehet alkalmazni, ha az, aki a jogot megszerzi, egyúttal kötelezettséget is vállal a fordításnak könyv alakban való többszörösítésére és forgalomba helyezésére, mert ilyenkor a megállapodás kiadói ügyletnek minősül és arra a K. T. 522. §-a irányadó, amely szerint kétség esetében csak egy kiadás van megengedve (C. I. 6298—1932.). Ha színház szerzi meg egy színdarab fordítójától a fordítás előadásának a jogát, akkor ellenkező megállapodás hiányában a színház azt ugyanannak a városnak a területén az üzeméhez tartozó mindenkori színpadon vagy színpadokon előadhatja (C. I. 3380— 1933.). Szerzői jog bitorlása lehet valamely mű egy részletének átvétele is, függetlenül attól, hogy az átvevőnek a műve a maga egészében önálló szellemi alkotás-e vagy sem (C. I. 4800—1935.). Valamely mű címének a szerző beleegyezése nélkül átvétele a törvényben megállapított egyéb előfeltételek mellett is csak akkor állapítja meg a Szjt. 6. §-ának 8. pontjában meghatározott bitorlás vétségét, ha az átvétel a közönség megtévesztését célozta. A megtévesztés célzatára következtetést lehet vonni, ha az átvétel nyilván abban a tudatban történt, hogy az alkalmas a közönség megtévesztésére. A közönség körében ismert színmű címének átvétele egészen más tárgyú filmdráma címéül általában alkalmas lehet a közönségben annak a téves hitnek a felkeltésére, hogy a filmdráma a hasonló című színműből készült. Nem állapította meg azonban a Kúria a cimátvételnek a közönség megtévesztésére alkalmas voltát olyan esetben, amikor az átvetT cím az ökölvívó bajnokoknak a sportvilágban elterjedt elnevezése („pampák bikája") volt s a kö-