Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Cselekvőképesség. Törvényes képviselet. — 73 hogy a törvényes képviselő mellőzésével, saját személyében fellépő kiskorúnak a per tárgyáról peren kívül jogérvényes rendelkezésre való képessége a perlés idejében forogjon fenn. Ebben az időben kell tehát fennforognia egyebek között annak a feltételnek is, hogy a kiskorú maga gondoskodik a fenntartásáról (C. I. 3224—1934.). Az elévülés a jogosított kiskorúságának az ideje alatt rendszerint nem, hanem csak abban az esetben szünetel, ha a kiskorúnak nincs törvényes képviselője, vagy törvényes képiselője a követelés érvényesítésében akadályozva van (IX. 63.), vagy ha egyfelől a kiskorú, másfelől annak a törvényes képviselője, vagy olyan személy között, akinek ugyanaz a törvényes képviselője, érdekellentét áll fenn (C. I. 3826—1932.). Az olyan kiskorút, akinek a követelés keletkezésétől fogva állandóan volt ugyan törvényes képviselője, de olyan, aki vele egyáltalában nem törődött, úgy kell tekinteni, mint akinek nem volt törvényes képviselője és így vele szemben az elévülés addig meg sem kezdődik, amíg részére a gyámhatóság gyámot nem rendel. Ezt a Kúria oly esetben mondta ki, amikor a kiskorú atyja a családját elhagyta és 15 éven át feléje sem nézett (Vm. 836.). A gyámhatóság által jogerősnek nyilvánított határozattal nagykorúsított személy által kötött jogügylet érvényét a nagykorúsítás utólagos megvonása nem ronthatja le (VIII. 483.). Az olyan személy által kötött egyesség, akinek önrendelkezési képessége az egyesség megkötését megelőzően influenzás fertőzés és idült agyvelőgyulladás enyhébb fennforgásánál fogva csökkent, érvényes, ha az egyességet szakavatott, a tényállást ismerő ügyvéd közreműködésével kötötte (EX. 508.). Betegség és abból származó elmebaj, elmezavar vagy öntudatlanság esetén az ezekben szenvedőnek ügyletkötési képességét a jogügylet kötésének idejére eső tények, nyilatkozatok és magatartás alapján, esetenkint kell elbírálni. Etekintetben a bíróság meggyőződésének a megalkotásánál nincs kötve az orvosszakértő véleményéhez (Vm. 209., C. IV. 2259—1934.). Ugyanígy kell elbírálni a gyengeelméjűek (VII. 1156., C. 201—1933.) és az elmebetegek cselekvőképességének kérdését is. Az elmebetegek cselekvőképtelenek, de az elmebetegség megállapításánál nem az a döntő kérdés, hogy az elmebeli állapot elvontan orvosi szempontból kifogásolható-e és ha igen, mennyiben, hanem azt kell elbírálni, hogy az elmebaj oly mértékben hatott-e a cselekvő személy értelmére és akaratára, hogy a jogügylet megkötésének időpontjában a jogügylethez szükséges irányban hiányzott az értelmes akaratelhatározáshoz való képessége (C. V. 4359—1933.). A kóros állapotánál fogva elmebetegnek nyilvánított, de gondnokság alá nem helyezett szerződő fél jogügyletét a beteg életviszonyai, értelmisége, szerződési akarata és szabad akaratelhatározási képessége szempontjából kell vizsgálat tárgyává tenni (IX. 239.). A perbeli cselekvőképesség hiányának a felperes elmebetegsége címén való megállapításához nem elegendő az olyan orvosi bi-