Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

— Cselekvőképesség. Törvényes képviselet. — ,71 lásfelekezethez vagy egyházhoz tartozó szegényei és árvái javára szóló intézkedés van és nincs benne adat arra, hogy a végrendelkező a vagyont az egyház kezelésére kívánta bízni, a kedvezményezettek képviseletére nem az illető egyház képviselői, hanem a város polgármestere hivatott (IX. 277.). A megyei városnak a költségvetésben elő nem forduló terhes szerződés — így szolgálati szerződés — megkötésére vonatkozó határozata az 1886:XXH. t. c. 24. §-ának e. pontja, és az 1929 :XXX. t. c. 34. §-ának 2. pontja értelmében csak a vármegyei törvényhatósági közgyűlés jóváhagyása után hajtható végre (VUL 110.). Budapest székesfőváros képviseletére nézve a régi fővárosi törvény (1872:XXXVI. t. c.) hatálya alatt tett jognyilatkozat tekintében kimondta a Kúria, hogy az említett törvény 22. §-a szerint a székesfőváros közönségét a törvényhatósági bizottság képviseli, olyan jogügyletek pedig, amelyek nincsenek a törvényhatósági bizottság közgyűlésének fenntartva, a vonatkozó szabályrendeletek értelmében a székesfőváros tanácsának jóváhagyása alá tartoznak. (C. IV. 3565/1933.) (Ezidőszerint a székesfővárosi törvényhatóság egyetemének a törvényhatósági bizottság által képviseltetéséről — nagyjából az 1872:XXXVI. t. c. 22. §-ával egyezően — az 1930: XVm. t. c. 28. §-a, a törvényhatósági tanács hatásköréről pedig ugyané törvény 42. §-ának 2. bekezdése és 47. §-a rendelkezik.) A latinszertartású káptalannak nem a dékánkanonok, hanem a nagyprépost a törvényes képviselője s ezért azt a dékánkanonok útján nem lehet érvényesen perbeidézni, még olyan ügyekben sem, amelyek tekintetében a káptalannak bíróságokkal szemben képviseletére és annak nevében ügyvédi meghatalmazások kiállítására a nagyprépost a káptalan képviseletében a dékánkanonoknak meghatalmazást adott (IX. 17.). Az állam által kezelt közalapítványok jogi képviseletére a közalapítványi kir. ügyigazgatóság, más alapítvány képviseletére az alapító által az alapítvány kezelésére kijelölt szerv van hivatva (C. I. 4059—1932.). A honosság kérdésének a cselekvőképességre való kihatása tekintetében az a szabály, hogy a magyar honos cselekvőképességének a kérdését a külföldön kötött ügyleteknél is a hazai jogszabályok alapján kell elbírálni (IX. 183.). Annak a kérdésnek az elbírálásával, hogy a közadóssá lett osztrák állampolgárnak van-e perbeli cselekvőképessége, elsősorban a saját hazája jogát kell alkalmazni. Ennek a szabályai szerint (osztrák csődeljárás 6. §. 3. bekezdés, 8. §. 1. bekezdés) a közadós a csődnyitás folytán csak a csődtömeghez tartozó vagyon tekintetében veszti el a cselekvő- és perképességét, ellenben a csődtömeghez nem tartozó vagyonról és az olyan vagyontárgyakról, amelyeket a tömeggcndnok a csődvagyonba bevonni nem kíván, a közadós a csőd tartama alatt is szabadon rendelkezhetik és a saját személyében