Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

60 — Lehetetlenülés. — eljárás, hanem csak az, hogy az említett haszonbérleti jogviszonyok területén a gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó jogszabályoknak az ügylet nyombani megszüntetése céljából való alkalmazhatóságát törvényerejű kivételes rendelkezés általában, tehát úgy a rendes, mint a vegyes bíróság előtti eljárásból is kizárta (C. VT. 623—1936.). Az 1400—1932. M. E. sz. rendeletben szabályozott eljárás körében azonban érvényesíthető a gazdasági lehetetlenülés, ha a meghatározott pen>gő összegben megállapított haszonbér a változott gazdasági viszonyoknak többé nem felel meg. Alkalmazta a Budapesti Tábla a fenti rendelet intézkedéseit nemcsak a mezőgazdaságii birtokkal együtt haszonbérbeadott erdőbirtokkal kapcsolatos vadászati jog haszonbérének leszállítása iránti kérelemre, amely esetre a rendelet kifejezetten intézkedik, hanem az önálló erdőbitokkal kapcsolatos vadászati jog haszonbérletére is (VH. 92í. Bp. T.). Az elemi csapás okából kért mezőgazdasági haszonbérleszállítás, esetén (VIII. 9GG.) vagy a nem készpénzben, hanem terményben megállapított és minimális készpénzegyenértékben nem limitált mezőgazdasági haszonbér leszállításánál (VII. 1021.) a Kúria a gazdasági lehetetlenülés alkalmazása iránti kérelmet érdemben bírálta el és azért utasította el a kérelmet, mert a gazdasági lehetetlenülés egyéb előfeltételei nem forogtak fenn. Gazdasági lehetetlenülésre csak az ügylet teljesítéséig lehet hivatkozni; a jogügylet lebonyolítása után gazdasági lehetetlenülésről már nem lehet szó (IX. 615., 970.). A C. VI. 2128/1934. sz. kúriai ítélet az ügyletet abban az esetben tekinti lebonyolítottnak, amikor azt azzal a féllel szemben teljesítették, aki a gazdasági lehetetlenülést érvényesíteni kívánta. A VII. 1021. sz. alatt közölt kúriai ítélet is arra hivatkozik, hogy ha a gazdasági lehetetlenülést érvényesítő fél már elfogadta az őt megillető szolgáltatást, akkor az ekként a másik fél részéről már teljesített szerződés megszüntetését vagy módosítását gazdasági lehetetlenülés címén már nem követelheti. A C. TV. 2863/1935. sz. kúriai ítélet pedig azt emeli ki, hogy a gazdasági lehetetlenülés jogszabályai nem tesznek különbséget a tekintetben, hogy a szerződés a teljesítés időpontját mindkét félre, vagy csak az egyikre nézve halaszthatja-e el a szerződés megkötését követő időre, a gazdasági lehetetlenülésre alapított kifogást tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni abból az okból, hogy az ügylet nem kölcsönösen halasztó hatályú. Viszont a VTŰ. 857., IX. 132. sz. alatt közölt kúriai ítéletek szerint gazdasági lehetetlenülésről csak kölcsönösen halasztó ügylet esetében lehet szó, miért is ezek az ítéletek nem alkalmazták a gazdasági lehetetlenülés szabályait azokban az ingatlan adásvételi esetekben, amikor az eladó az ingatlant átruházta, tehát a maga részéről teljesített, a vételárat pedig hitelezte, s ekként az ügylet a vevőre nézve is lebonyolítást nyert azáltal, hogy a másik félnek adósává vált. A IX. 615., 970. sz. alatt közölt kúriai ítéletek az előbbiekkel