Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
— A tartás jogalapja — 189 előzően azonban a feleség volt az, aki magaviseletével a férjét a tettlegességre ingerelte, a Kúria úgy találta, hogy a házassági életközösség megszüntetésére nemcsak a férj, hanem az említett magatartásával a feleség is okot adott, ennek következtében a tettlegesség a feleségnek az életközösség megszüntetésére jogos indokul nem szolgálhatott és így a feleség a férjétől ideiglenes nőtartást nem követelhet (IX. 571.). Vétlennek tekintette a Kúria az ideiglenes nőtartásdíj szempontjából azt a hitvestársat, akinek a férje a lakásválasztási jogot vele szemben nem megfelelően gyakorolta. Alkalmazandó itt is az a jogszabály, hogy ha a házastársak az életközösséget közös megegyezéssel a feleség szüleivel közös lakásban folytatják, a férj a lakásmegválasztás jogával feltétlenül már nem élhet és ez alapon az életközösségnek az eddigi közös lakás helyett más külön lakásban való folytatását jogosan csak abban az esetben igényelheti, ha a békés házaséletnek a szülőkkel közös lakásban való folytatását azoknak jogellenes magatartása lehetetlenné teszi, vagy legalább is komolyan veszélyezteti, — avagy ha valamely fontos érdekből a lakás megváltoztatása szükségessé válik. További feltétele a lakásválasztási jog jogszerű gyakorlásának, hogy a férj feleségével idejében és ne rideg üzleti hangon közölje az újonnan választott lakás címét s ily módon alkalmat adjon neki arra, hogy jogos kívánságait s esetleges ellenvetéseit közölhesse (X. 459.). Jogosulatlannak tekintette a Kúria az életközösségnek a feleség részéről történt megbontását abban az esetben is, amikor a férj anyagi viszonyainak a megromlása folytán albérleti lakásba költözött és a felesége őt azért nem követte oda, mert úgy találta, hogy társadalmi viszonyaiknak az ilyen lakás nem felel meg. A Kúria álláspontja szerint a feleség a budapesti viszonyok kölzött a mai válságos gazdasági helyzetben szokásos albérleti lakásba a férjét követni tartozott volna (VIII. 631.). Ha a közös lakást a feleség jogos okból — így gazdasági kényszerhelyzetben, kereset céljából — hagyta is el, az abba való visszatérést csak addig tagadhatja meg jogosan, amíg erre törvényes alapja van, mert különben az ideiglenes nőtartási díjra való jogát elveszti (X.144.). Az ideiglenes nőtartáshoz való jog szempontjából nem tekintette jogosulatlannak a Kúria annak a nőnek a távollétét, aM a bontóperben folytatott éles harc után a férjéhez intézett levéllel megkísérelte a közeledést, de sikertelenül. Abból, hogy a személyes jelentkezés helyett előbb levélben érdeklődött a nő a férje szándéka felől, a Kúria szerint nem lehet következtetést vonni a közeledési szándék komolytalanságára, mert az előzményekre tekintettel a nő az azonnal való személyes jelentkezés esetén visszautasításnak tehette vona ki magát (IX. 687.).