Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

184 — Különvagyon — A különvagyon felett való szabad rendelkezés szabálya alól kivételt állapított meg a joggyakorlat a házastársak közös lakásának a berendezéséhez tartozó tárgyak tekintetében. Ezek közül a tárgyak közül az életközösséget megszakító házasfél — még ha azok az ő tulajdonai is — csak a saját szükségletére nélkülözhetetlen ingóságokat viheti magával, függetlenül attól, hogy az együttélés megszűnte melyik félnek a magatartására vezethető vissza, mert a házasság jogi fennállása alatt a közös lakás az együttélés céljára sértetlenül fenntartandó (IX. 1125., X. 439.). Ha azonban az elhagyott házasfél a közös lakást feladta és az annak berendezésére szolgált ingóságokat beraktározta, ezáltal megszűnt ezeknek a tárgyaiknak az a rendeltetése, hogy a közös lakás célját szolgálják és így a birtoklás; joga azokra a tulajdonost illeti meg, ilyen esettben tehát az életközösséget megszüntető fél az ő különvagyonának a tárgyait a másik házastárstól visszakövetelheti, függetlenül attól, hogy azok korábban a közös lakás berendezésére szolgáltak-e ;(X. 439.). A hiányzó kölönvagyon megtérítésére jogosult félnek nem kell kimutatnia, hogy aj hiányzó különvagyon szerzésre fordíttatott, hanem már magában véve az a tény, hogy a különvagyon hiányzik — az elpusztulás, eitékozlás és elajándékozás esetének kivételével — jogot ad a megtérítésre. A rendeltetésüknél fogva elhasználható vagyontárgyak pusztán elhasználásuk folytán nem tekinthetők megsemmisülteknek (VII. 947.). A házasság tartama alatt az egyik házasfél részéről a házastársak közös gyermeke részére történt juttatások a különvagyon terhére nem jönnek számításba, mert ezek a házastársaknak egymás közötti viszonyában a házasság fennállása alatt szerzett és annak megszűnése előtt elidegenített vagyon tekintete alá esnek. Ellenben az egyik házasfél részéről a korábbi házasságából származó gyermekeinek a későbbi házasság tartama alatt juttatott ingyenes adományokkal (előadományokkal) az ajándékozó házastárs különvagyonát kell apasztani (C. I. 6028—1932.). A házastársnak a házasság tartama alatt kifizetett külön adósságamai szintén a házastárs különvagyonát kell apasztani :(C. I. 6028—1932.). Ha az életközösség ideje alatt az egyik házastárs különvagyona teljesen elhasználódott, a másik házastárs különvagyona pedig egészben vagy részben megmaradt és a házasság alatt szerzett olyan vagyon, amely a házastársak közös adósságát meghaladja, nem maradt, akkor az a házastárs, akinek maradt különvagyona, a meglévő különvagyonával aránylagosan felel a másik házastárs hiányzó különvagyonáért, mert nem lehetséges az, hogy az egyik házastárs különvagyona egészben megtérítés nélkül maradjon csak azért, mert a házasság alatti szerzeményben fedezetet nem talál, holott a másik házastárs különvagyona egészben vagy részben megmaradt. Ha azonban az utóbb említett házastárs meg-