Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

170 — Házastársak közötti szerződések — kellékeknek és ha azt a nyilatkozatot foglalja magában, amelyet a szerződő felek a közjegyző előtt megtettek. Annak, hogy a román közjegyző ismerte-e a magyar jog szabályait, különösen a hazai házassági vagyonjogi szabályokat, az ügylet érvényessége szempontjából nincs jelentősége (VII. 1138.). A törvénynek azt a rendelkezését, amely a házastársak között létrejött vagyonjogi szerződés érvényességéhez annak közokiratba foglalását kívánja, a házasság jogi fennállásának egész ideje alatt alkalmazni kell. Ennek következtében a házasságot felbontó Ítélet meghozatala után is csak közjegyzői okiratban köthetnek a házasfelek érvényesen vagyonjogi szerződést mindaddig, amíg az Ítélet jogerőre nem emelkedik (X. 33.) A házastársaknak (jegyeseknek) a vagyonjogi viszonyaikat szabályozó szerződést a közjegyzői okiratba foglalás elmaradása miatt sem maguk a házastársak, sem az ő jogutódaik nem támadhatják meg sikerrel, ha az ügylet teljesedésbe ment (VIII. 505., C. I. 2249—1935.). A X. 33. alatt közölt határozat szerint nem támadhatja meg az ilyen szerződést az említett címen az a házasfél, aki a jogügylet alapján járó szolgáltatást elfogadta. A határozat indokolásában kiemelte a Kúria az adott esetre vonatkozóan azt is, hogy a szerződést utóbb megtámadó házasfél a másik fél által a szerződés alapján teljesített szolgáltatásokat a házasságukat felbontó ítéletnek a jogerőre emelkedése után fogadta el és ezzel olyan időben adott kifejezést annak, hogy a szerződést magára nézve kötelezőnek ismeri el, amikor a felek között a vagyoni viszonyaik rendezése tárgyában kötött szerződés érvényességéhez már nem volt szükséges a szerződésnek közokiratba foglalása. A házastársak között létrejött olyan megállapodás, amelyet a házasság felbontása céljából kötöttek, ha csak vagyonjogi rendelkezéseket foglal is magában, a jó erkölcsökbe ütközik és ezért a tartalmánál fogva érvénytelen. Ezen az alapon érvénytelennek mondta ki a Kúria azt a közjegyzői okiratba foglalt szerződést, amelyben a házasfelek annak a kijelentése mellett, hogy a házasságukat végleg felbontani szándékoznak, megegyeztek, hogy a férj a feleségének házassági jogviszonyból eredő minden igényére végkielégítésül az okiratban meghatározott készpénzösszeget fizeti (C. HL 2460^1934.). . Az a körülmény, hogy a házasfelek a vitás vagyoni viszonyaikat a házasságuk megszűnése esetére kívánják rendezni és ebből a célból kötnek szerződést, egymagában nem teszi érvénytelenné a szerződést, ha az abban meghatározott vagyoni juttatás nem a házasság felbontására irányuló megegyezés feltételéül köttetett ki, hanem a felbontás kimondásának az időpontját esetleg csak a vagyoni kötelezettség esedékességének időponjául határozzák meg a felek (VHI. 368., IX. 924., C. V. 5202—1934.). Adott esetben a Kúria abból az okiratba foglalt kijelentésből, hogy a nő a bontópert a férje ellen a közeljövőben megindítja és hogy az ok-