Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

150 — Megbocsátás — nek a jogi jelentősége tekintetében. Az ilyen (bírói felhívás kibocsátásának a szorgalmazásában nemcsak megbocsátás, hanem a kérés előterjesztéséig ismert bontóokokról való lemondás is rejlik. Ebből következik, hogy a kérelem előterjesztése előtt fennállott botóokok többé sem önálló, sem támogató bontóokként nem érvényesíthetők, kivéve, ha a bontást kérő fél azokról az említett kérelem előterjesztése után szerez tudomást. (VIIL 630., 1077., IX. 663., 979., 1005., C. m. 6066-^1932., C. HL 4152—1933., C. ÜL 3818—1934., C. ni. 5123—1934., C. IH. 3507—1935., C. ÜL 4042—1935.). Ez a szabály áll akkor is, ha az a házasfél, aki a bírói határozat kibocsátását kérelmezte, a keresetét nem a H. T. 77-ára, hanem valamely más bontóokra alapítja (IX. 979., 1005., C. III. 3818—1934.). A bírói felhívás kibocsátását szorgalmazó kérvény itt tárgyalt jelentősége szempontjából nem tesz különbséget az, hogy a kérelmet előterjesztő fél valójában akarta-e az életközösség helyreállítását, vagy csak bontóok létesítése volt a célja (C. III. 5123— 1934.). Nem jöhet figyelembe az sem, hogy a fél által a bontóper megindítására meghatalmazott ügyvéd, vagy az ebből a célból a fél részére a bíróság által kinevezett ügygondnok vagy kirendelt pártfogó ügyvéd a fél érdeke ellen vagy a kapott megbízás túllépésével járt-e el akkor, amikor a bontópernek más alapon megindítása helyett az éleközösség helyreállítására kötelező bírói határozat kibocsátását kérte. Ez a körülmény legfeljebb a perbeli képviselő fegyelmi vagy kártérítési felelőssége szempontjából lehet jelentős (IX. 979.). Az életközösség visszaállítására kötelező bírói határozat kibocsátásának a szorgalmazásával egyenlő hatálya van a bontóokok elenyészése szempontjából annak a körülménynek, ha az ágytól és asztaltól való különélésre szabott idő letelte után három hónap alatt a fél a házasság felbontását nem kéri. A H. T. 100. §-a értelmében ebben az esetben sem lehet többé a perben érvényesített ok alapján a házasság felbontását kérni, azt az okot tehát sem önálló, sem támogató bontóokként nem lehet többé érvényesíteni. (Vm. 1077.). Ezeken az eseteken kívül általában a H. T. 82. §-a értelmében megbocsátott vétkes cselekmények támogató bontóokul érvényesíthetők (Vm. 1077., C. HL 6066—1932., C. HL 2265—1934., C. HL 4765—1935.). Folyamatos vétkes cselekményeknél azoknak a megbocsátásából nem következik az, hogy a sértett házasfél a vétkes magatartásnak további folytatását is megbocsátani tartoznék, vagy, hogy arra a vétkes házastárs jogot nyert volna. (VHL 135.., IX. 158., C. Hl. 4518—1933., C. HE. 6399—1933.), A vétkes magatartás tovább folytatása esetén a vétkes félnek a megbocsátás után tanúsított folytatólagos magatartása önálló bontóok, a korábban végzett cselekményei pedig Itámogató bontóokok alapjául szolgálhatnak. (IX. 158.).