Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)
— Viszonylagosság. — 145 kezdette meg a házassági hűséget sértő viszonyát. (IX. 157, 570, 688., C. m. 2185—1934., C. 2616—1935.). Különösen jelentőssé válik az időbeli elsőbbség olyankor, ha az egyik házasfél még a házassági együttélés alatt kezd meg nem engedett viszonyt és éppen emiatt szűnik meg a felek között az életközösség, a másik félnek a házassági hűségébe ütköző magatartása pedig csak a különélés alatt veszi kezdetét (IX. 157, 570, C. III. 2185—1934.). Nem csak a bontást kérő félnek bontó okot megvalósító vétkes magatartása, hanem annak más olyan magtartása is, amely az ő erkölcsi érzésének alacsony fokát árulja el, akadálya lehet annak, hogy reá nézve a házasság a házastársának egyébként bontóokot megvalósító vétkes magatartása folytán feldúltnak tekintessék. Ilyen okból utasította el a Kúria annak a férjnek a bontási kérelmét, aki a feleségével kéjhölgynél és annak a tudatában érintkezett nemileg, hogy a felesége idegen férfival ágyasságban él, ezt követően pedig a későbben tudomására jutott ama tény alapján indított bontópert a felesége ellen, hogy az idegenektől csekélyebb értékű ingókat ellopott. (IX. 827,). A felek egyéniségén, életvijszonyain és a bontási kérelem alapjául felhozott vétkes magatartás kisebb vagy nagyobb súlyosságán felül adott esetben figyelemmel volt a Kúria a házasélet eltelt időtartamára is s az életközösség elviselhetetlenné válása ellen szóló körülmény gyanánt mérlegelte azt, hogy a felek között a házasság már huszonöt év óta állott fenn. (IX. 516.). A feldúltság kérdésének az elbírálásánál csak a házasság megkötésétől az Ítélethozatalig terjedő időben történtek jöhetnek; figyelembe, nem pedig a feleknek a házasságkötés előtt tanúsított magatartása. így az a körülmény, hogy a felek egymással már a házasságkötést megelőző időben szerelmi viszonyt folytattak, nem ad alapot a házasélettel szemben támasztott erkölcsi követelményeknek a lefokozására. (IX. 1034., C. ÜL 5327—1935.). Az a körülmény, hogy a férj, aki a házasságkötés előtt a feleségén elkövetett erőszakos nemi közösülés bűntette miatt elitéltetett és csak a büntetéstől való szabadulás végett kötötte meg a házasságot, a nyilatkozatai szerint ezt a házasságot zsarolási manőver eredményének tartotta és ezért a házastárstól elvárható bensőséges vonzalmat és szeretetet a feleségétől kezdettől fogva megvonta, a Kúria állásfoglalása szerint ugyancsak nem menthette a feleségének azt a vétkes magatartását, hogy a házasság fennállása alatt más férfiakkal kifogás alá eső ismeretséget tartott fenn és a házassági hűséget sértő módon viselkedett, mert az előzően elkövetett bűncselekménynek a házasságkötés által történt jóvátétele után a feleségnek ez a magatartása alkalmas volt arra, hogy a férjre nézve a házasságot az elviselhetetlenségig feldúlja (C. HL 4569—1933.). Boda-Vincenli: Magánjogi Döntvénytár 9