Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

142 — Viszonylagosság. — kérő házastársa által írt levelek tartalmából állapította meg a Kúria, hogy a bontást kérő fél a házastársát még mindig szereti és vele a házassági életközösséget folytatni óhajtja, reá nézve tehát a házassági viszony nincs annyira feldúlva, hogy a további életközösség elviselhetetlenné vált volna (VUL 85., C. III. 2651—1936.). Más esetben a feleségtől jogos ok nékül különélő férjnek ezt a magatartását azért nem találta a Kúria a bontás kimondásához elegendő súllyal bírónak, mert maga a feleség, amikor férjének az anyja azt kívánta, hogy a felek nála lakjanak, a lakás alkalmatlan volta miatt elfogadhatónak nem tartott ezzel az ajánlattal szemben azt ajánlotta, hogy a férje béküljön ki az ő szüleivel és lakjanak náluk, amiből az következik, hogy ő maga sem tartotta a férje magatartását olyannak, amely az együttélés helyreállítását a lakáskérdés méltányos rendezése esetében kizárná (C. ül. 5569—1934.). Olyan esetben, amikor az elhagyott házasfél a községi elöljáróság útján az életközösség helyreállítására hívta fel a házastársát, az ez által feltételül megszabott kívánságnak azonban nem tett eleget és ennek következtében az életközösség nem állott helyre, a Kúria az említett felhívást — amit a bírói gyakorlat a megbocsátás jogi jelentőségével ruház fel — olyan ténynek tekintette, amely a feldúltság szempontjából sem közömbös (X. 214.). Nem állapította meg a Kúria a házasság feldúltságát, amikor a bontást kérő fél a perben kijelentette, hogy hajlandó házastársával kibékülni s vele a házassági együttélést folytatni s amikor a felülvizsgálati kérelemben is hangsúlyozta, hogy békülési készsége őszinte és komoly volt. Az elviselhetetlenség kérdése ugyanis kizárólag a bontást kérő házasfél szempontjából vizsgálandó és döntendő el (X. 581.). Ezzel szemben abból a körülményből, hogy a feleségétől annak vétkes magatartása miatt különélő katonatiszt férj a felek anyagi ügyeinek rendezésével kapcsolatos találkozások alkalmával a feleségével cukrászdába, vendéglőbe és moziba járt és egy vendéglői találkozás alkalmával a feleségének a virágárustól virágot vett, a Kúria nem találta azt a következtetést levonhatónak, hogy a házasság belső lelki vonatkozásban nincsen feldúlva, mert ezeket a tényeket elegendően megmagyarázhatónak találta azzal, hogy egy katonatiszt az állásánál fogva a különélés alatt is a legnagyobb udvariassággal, tisztelettel és mebecsüléssel köteles a feleségével szemben viselkedni (VII. 1161.). Az a körülmény, hogy a felesége által elkövetett házasságtörésről tudomást szerzett férj a gyermekek érdekében hajlandó lett volna a feleségével a házassági életközösséget folytatni, a Kúria döntése szerint nem volt akadálya annak, hogy a gyermekek nevelése érdekében ekként nagy önmegtagadást tanúsított férjre nézve is elviselhetetlennek tekintessék a további életközösség a férjnek későbben tudomására jutott ama tény következtében, hogy felesége a cselédlány jelenlétében feküdt egy ágyban egy idegen