Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

140 — Viszonylagosság. — viselhetetlenné tenné (C. IH. 4263—934., C. III. 2247—1935., C. HL 3137—1935.,, C. m. 3906—1935.). Jogosan zárkózhatik el a kibékülés elől a sértett fél akkor is, ha házastársának az ő kiengesztelésére irányuló törekvése nem komoly (C. ül. 3906—1935.). Annak az elbírálásánál, hogy fennforog-e a H. T. 80. §-a utolsó bekezdésének az esete — vagyis, hogy a megállapított bontóokok következtében a házassági viszony annyira fel van-e dúlva, hogy a felbontást kérőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált, — a házassági viszonyt a maga egészében kell vizsgálat tárgyává tenni s a házas élet összes mozzanatainak egybevetéséből kell a bírónak a meggyőződését merítenie (C. ül. 5832—1934.). Fel kell deríteni a házasfelek egyéniségét megszabó tényeket és azoknak a házasság fennállása alatt fennforgott összes életviszonyait (X. 559.) tehát a bontást kérő házasfél életviszonyait is. (C. III. 5430—1934.). A H. T. 80. §-ra alapított keresetek elbírálásánál, mint a házasfél egyéniségére utaló tényezők, figyelembe jöhetnek annak a keresetindítást megelőzően tíz évnél régebben elkövetett cselekményei is, jóllehet ezek a H. T. 83. §-ának utolsó bekezdése értelmében bcntóok megalapozására nem szolgálhatnak (IX. 828.). Némely esetben a Kúria magának a bontóokul szolgáló vétkes magatartásnak a súlyosságából vonta le azt a következtetést, hogy az annyira feldulttá tette a házasfelek között az életközösséget, hogy annak folytatása a bontást kérő félre nézve lehetetlenné vált. Ilyen súlyosnak tekintette adott esetben annak a feleségnek a vétkes magatartását, aki a férje jelenlétében a társaságukban lévő fiatalemberekkel összecsókolódzott és amikor a férje őt emiatt tettlegesen bántalmazta, a férjét elhagyta, annak a békítési kísérletei elől elzárkózott és a férjét a rajta elkövetett testisértés miatt fel is jelentette, aminek következtében a férjét a bíróság tizennégy napi fogházra ítélte (VIIL 245.). Ugyancsak a további életközösjséget a férjére nézve elviselhetetlenné tevőnek tekintette a Kúria annak a nőnek a magatartását, aki a házasságkötés előtt férjének a tudtával folytatott hivatásos kéjnői foglalkozását a házasság fennállása alatt, férjének a tiltakozása után is tovább folytatta (VIII. 369.). A férjnek az a magatartása, hogy vagyoni tönkremenetele után a kínálkozó, de nehéz testi munkát igénylő kereseti lehetőség felhasználása helyett csupán olyan könnyű munkát vállalt, amely a feleségének és gyermekének eltartására elegendő jövedelemnek a szerzésére neki nem adott módot és ekként a feleségéről és gyermekéről való gondoskodást elhanyagolta, a Kúria megítélése szerint adott esetben szintén annyira feldulttá tette a házassági viszonyt, hogy a bontást kérő feleségre nézve az életközösség folytatása elviselhetetlenné vált, mert a kötelességei teljesítésében könnyelmű férjnek ez a magatartása alapos kétséget támasztha-