Boda Gyula - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Magánjog III. (Budapest, 1936)

118 — Visszatérés. — férje anyjával közös lakásba való visszatérést, amikor az ottani környezetben való továbbélés valamilyen méltánylandó okból érzelmileg lehetetlenné vált számára (C. ÜL 2659—1935.). Az önálló keresettel biró feleség a saját kereseti forrásának feladása árán való visszatérést jogosan tagadhatja meg, ha a férje, akinek a különélés előtt nem volt a család megélhetésének biztosítására alkalmas állandósult keresete, nem biztosítja őt, megfelelően arról, hogy ilyen keresetre szert tett (C. Hl. 4171—1934.). Nem köteles a visszahívott fél a családi élet folytatására alkalmatlan lakásba visszatérni (IX. 518., 619.). Arra nézve, hogy milyen lakás tekinthető az együttélés folytatására alkalmasnak, lásd a Szándékosság és jogosság cím lalatt fentebb előadottakat. Nem tekintette vétkesnek a Kúria a visszahívott feleséget a különélésben akkor, amikor a visszatérés megkísérlése alkalmával a férjét a családi élet folytatására nem alkalmas lakásban találta, bár ezt követően férje bérelt ugyan más lakást, de ezt vele nem közölte (X. 518.). A házassági életközösséget visszaállítani kívánó felhívott fél is köteles azonban a lakás ellen felhozható jogos kívánságait közölni ; ha ezt nem teszi meg, akkor a lakás alkalmatlan voltát utóbb már nem érvényesítheti a visszatérés elmaradásának kimentésére (IX. 619.). A kereső foglalkozást űző feleség az életközösségnek a férj által megjelölt lakásban való visszaállítását jogosan tagadhatjai meg abból az okból is, hogy ez a lakás az ő alkalmazási helyétől különböző községben vagy városban van és így reá súlyos megterhelést jelentene a felek életviszonyai között, ha az onnan a szolgálati helyére való kijárás költségeit is fedeznie kellene a keresetéből (IX. 1004.). A közös lakásba való visszatérést azonban a visszahívott fél ilyen esetben is csak addig tagadhatja meg joghatályosan, tamíg erre törvényes alapja van (X. 144.). Jogosan kívánhatja a visszahívott feleség, hogy a férje a felek lakóhelyén és társadalmi állásában szokásos módon, tehát faluhelyen szekérrel menjen érte és a gyermekéért és az ingóságaikat a közös lakásba szállítsa vissza (X. 214.). A házastársi életközösség helyreállítását vagyoni juttatástól függővé tenni nem lehet, mert az ilyen kikötés a jó erkölcsökbe ütközik (VH. 1057., C. Hl. 2651—1935., C. HL 3536—1935.). A bírói gyakorlat a visszatérési kötelesség mellett a visszafogadási kötelességet is ismeri. E szerint a különélő házasfél a házassági együttélés helyreállítását kívánó házastársát visszafogadni köteles, kivéve, ha ez a házastárs oly súlyos kötelességsértő cselekményt követett él, amelynek megbocsátását a másik házasféltől, életviszonyaik között, elvárni nem lehet (LX. 687.). A hosszas (tizenhárom évi) különélést egymagában nem tekintette a Kúria olyan megbocsáthatatlan oknak, amely a házassági életközösség helyreállítását kizárná (C. Hl. 3536—1935.).